Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Pál Judit: Színek háborúja. A zászló mint nemzeti jelkép Erdélyben 1848-ban és az erdélyi politikai elitek III/689
702 PÁL JUDIT etnikum számára a „nemzetnevelő értelmiségi” réteg volt az átalakulás motorja, hozzá fűződik az új közösségi önmeghatározások és célok kidolgozása.57 Az értelmiség legfontosabbnak tartott feladata éppen a közösség újrafelfedezése és megvalósítása. Miroslav Hroch egy tipológiát is felállított a nem-domináns etnikai közösségek nemzetépítési folyamatáról, a nemzeti mozgalmakon belül három szakaszt különböztetve meg. A középső szakasz során az aktív szereplők hazafias agitálással minél szélesebb rétegeket próbálnak megnyerni, „felébreszteni” bennük a nemzettudatot, míg végül az utolsó szakaszban a nemzeti mozgalom tömegmozgalommá alakul át.58 Bár Hroch elmélete nagyon leegyszerűsítő és azóta több kritika is érte, de ha az egyszerűség kedvéért elfogadjuk periodizációját, az erdélyi románok esetében a két szakasz közti átmenet kezdetét az 1848-as forradalom jelentette. Március vége és május közepe között az Erdély különböző vidékein élő románok levelek, kiáltványok, illetve a Gazeta de Transilvania újságcikkei révén tartották a kapcsolatot. Különösen fontos szerepet játszott a tanuló ifjúság, ezek Balázsfalváról, Nagyszebenből, Brassóból, Kolozsvárról, Marosvásárhelyről a tavaszi szünetben hazamentek, és mobilizálták a népet.59 Vasile Moldovan, későbbi prefektus, akkor balázsfalvi diák a mezőségi és Maros-menti románok körében agitált a május 15-i balázsfalvi gyűlésen való részvételre. Társaival együtt zászlóval akarták vezetni a népet, de nem volt semmi információjuk, hogy elfogadtak volna román nemzeti színeket, így ők terveztek egy fehér zászlót kék felirattal: „1848 május Béke! Szabadság!”. Emlékiratában leírta a zászló készítését, ahogy némi megilletődöttséggel mentek Marosvásárhelyre, ott vették meg az anyagot, majd otthon ráhímezték a feliratot.60 A májusi balázsfalvi román nemzetgyűlésen is még piros-fehér-kék zászló lobogott - ezt aztán nyilván a későbbi ábrázolásokban kegyes csalással átfestették. A gyűlést megelőzően a Nagyszebenben összegyűlt román vezetőknek a nemzeti színekről és zászlóról is dönteniük kellett. Az egyik szemtanú visszaemlékezéséből tudjuk, hogy ezeket a színeket a román népviselet alapján állapították meg. Az emlékíró loan Pu§cariu állítólag már ekkor javasolta a pirossárga-kék színeket — mint Erdély (pontosabban az erdélyi címer) színeit —, de ezt azzal utasították el, hogy az aranyos bojtokkal a zászlón képviselve vannak Erdély színei is. Az előre elkészített nagy zászlót — amelyet az új görögkeleti püspök, Andrei §aguna szentelt fel, és amelyre aranybetűkkel volt hímezve: „Szabadság, egyenlőség, testvériség” — Pu§cariu a balázsfalvi gyűlésen a katedrális tornyából lobogtatta.61 Az árbocon egy fekete-sárga szalag is lógott a 57 Anthony D. Smith-, A nemzetek eredete. In: Nacionalizmuselméletek (szöveggyűjtemény). Szerk. Kántor Zoltán. Bp. 2004. 220. 68 Miroslav Hroch-. A nemzeti mozgalomtól a nemzet teljes kifejlődéséig: a nemzetépítés folyamata Európában. In: Nacionalizmuselméletek i. m. 233-236. 59 Különben ez a magyarok és székelyek esetében is szerepet játszott. Nagyenyedről írták április elején, hogy amikor az ottani református kollégium diákjai hazamentek, „mind trikolór zászlókkal mentek el”. „Itt a templomokon, tanácsházon, kaszinón, vármegyeházon lobog a trikolór”. Bánffy Miklós főispán levele Bornemisza János guberniumi tanácsoshoz, Nagyenyed, 1848. ápr. 3. In: Revolujia de la 1848-1849 i. m. 272. 60 Uo. 61 A zászlón vízszintesen helyezkedtek el a színek: piros-fehér-kék.
