Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Izsák Lajos: Az első „Népfrontos" választás Magyarországon 1949-ben I/63
AZ ELSŐ „NÉPFRONTOS" VÁLASZTÁS MAGYARORSZÁGON 1949-BEN 67 Margit így kénytelen volt visszavonulni a politikai életből, majd az első „népfrontos" választás után rövid idővel kénytelen volt elhagyni az országot. Az FMDP és az RDP további tevékenysége és politikája szempontjából is természetesen meghatározó jellegűek voltak a fentebbi változások. Balogh István az FMDP elnöke 1949. január 1-ei nyilatkozatában azt ajánlotta híveinek és pártja tagjainak, hogy ezután az MDP-vel szorosabban együttműködve, akaratukat „a nemzet egyetemes érdekeinek alávetve" vegyék ki részüket az ország demokratikus továbbfejlesztésére irányuló nagy munkából.1 6 Szekeres János az RDP képviselője pedig január végi parlamenti felszólalásában fejtette ki, hogy az RDP egyetért a népi demokrácia alapvető célkitűzéseivel és a Magyar Függetlenségi Népfronttal kapcsolatban leszögezte: „Mi eddig is ennek szellemében vettünk részt a népi demokrácia építésében, ezért megalakulását örömmel üdvözöljük, s annak munkájában készséggel veszünk részt."17 Az 1949. február 1-én megalakult Magyar Függetlenségi Népfront (MFN) elnöke Rákosi Mátyás, alelnökei a társutas Dobi István és Erdei Ferenc, főtitkára Rajk László lett. Az országos testületben valamint annak szűkebb vezetőségében az MDP képviselői foglaltak többségében helyet. Az MFN jövőbeni szerepéről és tevékenységéről az MDP Központi Vezetősége márciusi (5-6-ai) ülésén a párt több vezetője is kifejtette véleményét. Révai József a következőket mondotta: „A népfront szükséges, a mai fejlődési szakaszban elkerülhetetlen, és ezért helyes, de átmeneti jellegű alakulat, amely átmenet, közbenső lépcsőfok a polgári demokratikus többpártrendszerből a proletárdiktatúra egypártrendszere felé... összekötő áttétel a munkásosztály és a többi dolgozó rétegek között." Rajk László a következőkben látta a népfont szerepét és jelentőségét. Először is abban, hogy „az MDP programján kívül nincs más alapja és talaja semmiféle más pártprogramnak a magyar dolgozó nép számára. Tehát a kör bezárult: aki más programot vall, mint a szocializmus építését, az már a magyar nép ellensége, és nem a kormányzat valamiféle konstruktív demokratikus ellenzéke." Másodszor abban, hogy „megszűnt a mellébeszélés lehetősége"; harmadszor, s igazán pedig abban, hogy a népfront lehetőséget nyújt arra, hogy az országgyűlést a „demokrácia megerősítésének, a szocializmus építése meggyorsításának szolgálatába állítsák", de ezzel együtt azt is hangsúlyozta, hogy „mégis a népfront ideiglenes és átmeneti jellegű." Hogy Rajknak ez az utóbbi kijelentése — hasonlóan Révai véleményéhez — a valóságban mit jelentett, azt Rákosi foglalta össze: „Ha az elvtársak azt hiszik, hogy ez a népfront hosszú életű, tartós politikai képződmény, akkor nagyon tévednek... Nekünk az a benyomásunk, hogy sok ebből a népfrontpolitikából ki nem jön ... ezek a szövetséges pártok s puszta létük talán több kárt okoz a demokráciának, mint hasznot. Mi ezt nem most ismertük fel, mi ezt már tavaly ősszel felismertük és ezért meggyorsítottuk az egész menetrendet."18 16 Magyar Nemzet, 1949. január 1. 17 Országgyűlési napló. V kötet 968. 18 MOL M-KS 276. f. 52/5. ő. e. Lásd Rákosi korábban idézett felszólalását az MDP KV 1948. november 27-ei ülésén.
