Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Pál Judit: Színek háborúja. A zászló mint nemzeti jelkép Erdélyben 1848-ban és az erdélyi politikai elitek III/689
Pál Judit SZÍNEK „HÁBORÚJA” A zászló mint nemzeti jelkép Erdélyben 1848-ban és az erdélyi politikai elitek* Bevezető Az antropológus Orvar Löfgren, aki a nacionalizmust mint kulturális jelenséget vizsgálta, egyik tanulmányához egy reklámszövegből választotta a mottót: „Svédország, Svédország, a zászlórudak országa. (...) Még soha nem volt ekkora kereslet zászlórudak iránt, mert szükségünk van valamire, ami köré egybegyűlhetünk, szükségünk van hagyományokra és jövőbeli reményekre. Ezért kell zászló, zászlórúd és ünnep.”* 1 A politikai szimbólumok közül az egyik legközkeletűbb a zászló. Az idézett szöveg frappánsan megragadja, hogy mért van szükségünk szimbólumokra. A szimbólumok alapvető emberi szükségletet fejeznek ki, a kommunikáció és a csoportkohézió megerősítésének eszközei, és mint ilyenek segítik a csoport önazonosságának és stabilitásának megőrzését. „Egy szimbólumnak közösségi jelentései vannak, amelyeket kommunikálni lehet. A jelentések a társadalom kultúrájában és tradíciójában gyökereznek, és a társadalom egységének és differenciáltságának mértéke szerint formálódnak.”2 Az ún. sűrítő szimbólumok képesek újból megteremteni annak a közegnek az intenzív érzelmi légkörét, melyet az adott szimbólummal asszociálunk és hatással vannak az emberek politikai értékrendjére: „Egyetlen szimbolikus eseménybe, jelbe vagy aktusba sűrítik a hazafiúi büszkeséget, a legkülönfélébb szorongásokat, homályba tűnt régi dicsőségek vagy hajdani megaláztatások emlékét, a jövőbeli nagyság ígéretét: ezek egyikét vagy mindegyikét.”3 A zászlók, jelszavak stb. képesek azonosulást kifejezni, rajongást kelteni és energiákat mozgósítani. A politikai mobilizáció a 19. században legsikeresebben az egyházon vagy a nacionalizmuson keresztül történt. A jelképek pedig nélkülözhetetlenek a tömegek mozgósítában. Olyan azonosulást váltanak ki, amely túlmutat a személy individuális létezésének határain. * This work was supported by CNCS-UEFISCDI (Romania), project number: PN-II-PCE- 2011-3-0040. 1 Orvar Löfgrerr. Gondolatok a nemzeti érzés kulturális szerveződéséről. In: Nemzeti kultúrák antropológiai nézetben. Szerk. Hofer Tamás - Niedermüller Péter. Bp. 1988. 145. 2 Rozann Rothman-. Politikai szimbolizmus. In: Szövegváltozatok a pohtikára. Nyelv, szimbólum, retorika, diskurzus. Szerk. Szabó Márton - Kiss Balázs - Boda Zsolt. Bp. 2000. 133-177. 3 Murray Edelman: A pobtika szimbolikus valósága. (Posztmodem politológiák, 11) Bp. 2004. 6.
