Századok – 2013

TANULMÁNYOK - Deák Ágnes: A politika ne nyúlj hozzám virág volt. Sajtószabályozás a Schmerling-provizórium időszakában III/625

638 DEÁK ÁGNES ben a rájuk zúduló feladatözön következtében (főleg Pest-Budán, ahol a kiad­ványok túlnyomó többsége megjelent33), részben a biztos magyar nyelvtudás hi­ányában, az ország törvényes hagyományainak, stb. ismerete nélkül az ország­ban nagy feltűnést keltő veszélyes, de legalábbis politikai szempontból nemkí­vánatos írásokat engednek a nyilvánosság elé. Ezek ellen azután Pálffy, de leg­inkább a katonai hatóságok eljárást kénytelenek indítani, azzal, ha lehet, még inkább felborzolva a kedélyeket. Pálffy többször is indítványozta Mecséry rend­őrminiszternél a pesti rendőrigazgató, Joseph Worafka lecserélését, de mindhi­ába. Mecséry álláspontja az volt, hogy nem a rendőri szervek állományában ke­resendő a problémák forrása, hanem abban, hogy a rendőri szervek nem tud­ják, pontosan milyen irányvonalhoz kell tartani magukat, s kijelentette, nem ellenzi, ha az 1852. évi sajtópátens rendelkezésein túlmenő részletesebb utasí­tásokat készül Pálffy kiadni a részükre.34 Hozzá kell ehhez tennünk, amit Mecséry is nyilván jól tudott, de hivatalos iratában nem tehetett szóvá: nem volt összhang a magyarországi politikáért felelős két legfontosabb politikus, Forgách és Pálffy között sem. Forgách a magyarországi konzervatívokhoz ha­sonlóan az októberi diplomát tekintette az egyetlen lehetséges magyarországi politikai kiindulópontnak, miközben a februári pátensben testet öltő, Schmerling nevével fémjelezhető alkotmányos birodalmi centralizmust a kü­lönálló magyar alkotmányjogi hagyományok elvi alapjáról ellenezte, s gyakor­latban is politikai zsákutcának tartotta. Pálffy ezzel szemben a kormányzati politika részének tekintette a februári pátens elfogadtatásának feladatát, az összbirodalmi egységgondolat képviseletét. Az államigazgatás mindennapjai­ban a legkülönfélébb területeken érezhető koncepcióbeli eltérés e két vezető között természetesen a sajtóirányítás és sajtófelügyelet területén is testet öl­tött. A Forgách kancellár nézeteihez leginkább közel álló lapok (Sürgöny, Füg­getlen, Pesti Hírnök) közleményei között jó néhány vívta ki Pálffy határozott nemtetszését, ahogy a katonai hatóságokét is, s a jobbára az utóbbiak által kez­deményezett hadbírósági sajtóperekben a legtöbb esetben elmarasztaló ítélet született. Már csak ezért is szükség volt pontosabb szabályozásra mind az írók, szerkesztők, kiadók, nyomdászok, mind pedig a felügyeleti szervek orientálása céljából.35 Időközben ráadásul tovább bonyolódott a jogi helyzet, mivel 1862. decem­ber 17-én a bécsi birodalmi tanács egy sajtótörvényt fogadott el a birodalom nyugati tartományaiban, amely ott hatálytalanította az 1852. évi sajtópátenst, 33 A pesti rendőrigazgatóságnak az 1864. évi tevékenységről készült hivatalos beszámolója sze­rint 76 újság felügyeletét látták el, a sajtóellenőrzésre benyújtott más sajtótermékek száma pedig 7046 volt (ebből 703 könyv- és hosszabb röpirat); 102 külföldi sajtóterméket vizsgáltak meg (azokból 25-öt tiltottak be). Külföldről összesen 3595 bála mennyiségű könyv érkezett. Worafka jelentése a Helytartótanács elnökségéhez, Pest, 1865. jan. 4. MOL D 191 Magyar királyi Helytartótanács, elnöki iratok 203.IV1865. 34 Pálffy memoranduma „Promemoria wegen Errichtung eines Preszbureau’s [!] bei dem Prä­sidium der königlich-ungarischen Statthalterei”, Buda, 1862. febr. 3., Forgách levélfogalmazványa Pálffyhoz, 1862. febr. 24. MOL D 185 1862:103.; Mecséry átirata Forgáchhoz, Bécs, 1862. márc. 9. Uo. 1862:188. 35 A sajtófelügyeleti gyakorlatról, a megindult hadbírósági eljárásokról lásd például: Berzeviczy: Az absolutismus kora Magyarországon i. m. 3. köt. 402^104., 4. köt. 31.

Next

/
Oldalképek
Tartalom