Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Deák Ágnes: A politika ne nyúlj hozzám virág volt. Sajtószabályozás a Schmerling-provizórium időszakában III/625
636 DEÁK AGNES tóság vezetője tilthatott be, külföldi kiadványok esetén ezt a jogot kizárólag az utóbbit gyakorolhatta. Az illetékes közbiztonsági hivatal volt jogosult saját határozatával lefoglalni azokat a kiadványokat, melyek a sajtórendszabályok megsértésével készültek vagy terjesztettek, s amelyek „tartalma valamely hivatalból üldözendő büntetésreméltó cselekvény alapjaul szolgált”, fellebbezni ez ellen a helytartóhoz, majd a Legfőbb Rendőrhatóság vezetőjéhez lehetett. A lefoglalást csakis ők oldhatták fel, azaz bírósági ítélet nem dönthetett arról. A sajtórendszabályok megsértői pénzbírságra, de fogságra is ítélhetők, sőt különösen súlyos esetben az iparengedély is visszavonható volt.29 A pátens jelentős szigorításokat tartalmazott az addig érvényben lévő, 1849-ben született szabályozáshoz képest. Mindenekelőtt nem határozta meg, hogy a Legfőbb Rendőrhatóság milyen szempontok alapján dönt a biztosítékköteles lapok kiadásának engedélyeztetése mellett és ellen, lényegében szabad kezet biztosított számára a pátens. Jelentősen emelkedtek a biztosítékösszegek, s bár kerülte a rendelet a „cenzúra szót”, szigorú előzetes sajtóvizsgálati szabályokat írt elő, s a feltételeket tovább szigorította, hogy nemcsak bírságot, hanem börtönt is ki lehetett szabni az előírások áthágásáért.30 A nyomtatványok tartalmával elkövethető sajtóvétségek leírását és büntetési tételeiket nem maga a sajtópátens tartalmazta, hanem az ugyanazon a napon „szentesített” büntető-törvénykönyvi uralkodói rendelkezés, amely az 1803. szeptember 3-i büntetőtörvény-könyv kiegészített változata volt.31 Ez bűntettet (Verbrechen), vétséget (Vergehen) és kihágást (Uebertretungen) különített el, a büntetési tételeknél megkülönböztetve súlyos börtönt (schwerer Kerker), börtönt (Kerker), szigorú fogságot (strenger Arrest) és fogságot (Arrest). „Hűtlenség”-nek minősült az uralkodó személye elleni fizikai támadáson kívül „a kormányforma erőszakos megváltoztatásá”-ra irányuló tett, a törekvés valamely birodalmi rész kiszakítására az egyéges állami szövetségből, külső veszély előidézése vagy növelése, polgárháború szítása, történjék az akár tettel, akár nyomtatványok, képi ábrázolások, stb. formájában. Az elkövetőre halál szabható ki, de a közvetetten résztvevőkre is 10-20 év súlyos börtön, sőt akár életfogytiglani börtön is. A felségsértésért 1-5 évig terjedő súlyos börtönt irányzott elő a törvénykönyv. Közcsendháborításnak minősült, ha valaki nyomtatványok vagy képi ábrázolások útján „a császár személye iránti megvetésre vagy gyűlöletre, a császárság egységes államszövetsége ellen, a kormányzati forma vagy az államigazgatás ellen lázítani tö-29 A pátens szövegét lásd: Allgemeines Reichs-Gesetz- und Regierungsblatt für das Kaiserthum Oesterreich. Jahrgang 1852. Kaiserlich-Königliche Hof- und Staatsdruckerei, Wien, 1852. Nr. 122. 603-615.; magyarul: A Magyarországban jelenleg érvényben álló Sajtó-szabályok gyűjteményének a főméltóságu magyar királyi udvari kanczellária külön engedélyével szerkesztett és értelmező jegyzetekkel ellátott hiteles kiadása. Holzhausen Adolf, Bécs, 1865. 9-43. Lásd Reviczky Sándor és Kelemen Mór beadványának mellékleteként. MOL D 185 1865:785. Az idézeteket ez utóbbi kiadványból vettük át (21-22., 26., 29-30.); a pátenst kivonatban ismerteti: A könyv és könyvtár a magyar társadalom életében 2. köt. 22-25. 30 Olechowski, Th.: Das Preßrecht in der Habsburgermonarchie i. m. 1505-1506. 31 A magyar sajtótörténeti irodalom azonban gyakran összemossa e kettőt: Lásd például: Dezsényi Béla - Nemes György: A magyar sajtó 250 éve. 1. köt. Bp. 1954 128. Szövegét lásd: Allgemeines Reichs-Gesetz- und Regierungsblatt für das Kaiserthum Oesterreich. Jahrgang 1852. Kaiserlich-Königliche Hof- und Staatsdruckerei, Wien, 1852. Nr. 117. 493-591.
