Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Deák Ágnes: A politika ne nyúlj hozzám virág volt. Sajtószabályozás a Schmerling-provizórium időszakában III/625
törvénykönyv hiányát. A sajtóvétségek tárgyalására esküdtbíróságok felállítását rendelte el a törvény. Károlyi az 1848-as szabályozás újra bevezetése melletti érvelését láthatóan igyekezett az összbirodalmi gondolat iránt elkötelezett birodalmi vezetők ízléséhez is igazítani, s kifejtette, ez azzal az előnnyel is járhatna, hogy ha majd a birodalmi tanács tárgyalja a sajtótörvényeket, figyelembe vehetik a magyar törvényt, s így e téren az „egységes kezelés” megvalósulhatna. A Helytartótanács tanácsosai közül Pápay István nyújtott be különvéleményt, mivel az uralkodó április 2-i döntése után nem látott esélyt arra, hogy országgyűlési módosítás nélkül az uralkodó beleegyezne az 1848:18. törvénycikk hatályba helyezésébe elsősorban annak esküdtbíráskodást előíró rendelkezései miatt, másrészt pedig azért, mert ez a szabályozás nem ismerte a sajtótermékek terjesztés előtti rendőri vizsgálatát, márpedig, ahogy fogalmazott, annak mellőzése az amúgy is izgatott közállapotban „nem volna időszerű”. Véleménye szerint az 1852-es sajtópátenst sem a diploma, sem az országbírói értekezlet határozatai nem helyezték érvényen kívül, mivel új szabályozással nem pótolták, a valóban hatályon kívül került büntetőtörvénykönyvben rögzített eljárásjogot kell csupán ideiglenes szabályozással pótolni.23 Forgách kancellár a Pápay által kifejtett álláspontot tette magáévá: „... az 1848ik‘ sajtótörvény minden szigorúsága s egyéb ildomos alapelvei mellett azon megelőző rendszabályok hiányában szenved, melyeknek mellőzése éppen a jelenlegi izgatott állapotban nem volna időszerű”. Utasította a Helytartótanácsot, hogy dolgozzanak ki ideiglenes szabályozást, addig pedig „erélyesen és szigorúan” érvényesítsék az 1852-ben életbe léptetett rendelkezéseket a közigazgatási hatóságok útján: „... tekintve az alkotmányos bíróságok mostani állapotát, e részbeni merényletek megfenyítése törvényes büntető úton amúgy is nehezen volna sikeresíthető, másrészt pedig a sajtónak féktelen kicsapongásai csak a kedélyek még nagyobb fölingerlését, nem pedig azok lecsillapítását gyámolítja, amit a mostani válságos viszonyok közt tűrni egyátalában [sic!] nem lehet.” Elrendelte, hogy ahol nem működik rendőri hatóság, s a helyi közigazgatási hivatal nem tudja megfelelően ellátni a sajtóellenőrzést, a Helytartótanács a rendelkezési állományban levő hivatalnokok sorából bízzon meg olyan személyt ezzel a feladattal, aki „a sajtóügyeknek szilárd kezelésére megnyugtató biztosítékot nyújt”.24 Mindennek híre természetesen azonnal kiszivárgott, a Pesti Napló például a Sürgöny bécsi levelezőjére hivatkozva már október elején közölte, hogy érvényben marad az 1852-es sajtópátens, s majd javaslatot dolgoznak ki a kormányszékek annak a magyar büntetőtörvényekkel való összhangba hozásáról. A hír — írta a lap — mindenkire kellemetlen benyomást gyakorolt, de „egyébiránt a kik kibőjtöltük Prottmann korszakát: most sem esünk kétségbe; majd végét érjük ennek is!”25 23 Károlyi jelentése Forgáchhoz, Buda, 1861. szept. 11. és feljegyzés a Helytartótanács 1861. szept. 19-i (38.) üléséről. MOL D 185 1861:675. 24 Forgách levélfogalmazványa a Helytartótanács elnökségéhez, Bécs, 1861. szept. 19. MOL D 185 1861:675. 25 Joseph Protmann 1851 és 1860 között a pest-budai rendőrigazgató volt. Különfélék rovat, Pesti Napló, 12. évf. 227-3493. sz. 1861. okt. 3. SAJTÓSZABÁLYOZÁS A SCHMERLING-PROVIZÓRIUM IDŐSZAKÁBAN 633
