Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Deák Ágnes: A politika ne nyúlj hozzám virág volt. Sajtószabályozás a Schmerling-provizórium időszakában III/625
632 DEÁK AGNES ványok indítását pusztán a területileg illetékes közigazgatási hivatalban történő bejelentési kötelezettséghez (tulajdonos, felelős kiadó, felelős szerkesztő személyének, lakóhelyének, valamint a nyomdának a megjelölése) kötötte, de a részben vagy egészben politikai kérdésekkel foglalkozó, naponta megjelenő lapok kiadóit nagyon magas, 10 000 forintnyi, az annál ritkábban megjelenőkét 5000 forintos biztosíték letételére kötelezte. A lapot esetlegesen sújtó pénzbírságot abból kellett fizetni, de ez esetben tíz napon belül pótolni kellett a hiányzó összeget. A megjelenéssel egyidejűleg a lap egy példányát a felelős személy aláírásával be kellett küldeni az illetékes közigazgatási hatósághoz. A lapban megjelent cikkekért elsősorban a szerzőt lehetett felelősségre vonni, de ha erre nem volt lehetőség, a felelősség a kijelölt felelős személyt terhelte, ez vonatkozott a más kiadványból átvett közleményekre is. A sajtóvétségben való bírósági elmarasztalást a lap köteles közölni, s ha a felelős személy az ítélet folytán „fogságot szenved”, három napon belül más felelős személyt kellett kijelölni. A nyomdaállítást az 1840:16. törvénycikk 1. és 2. fejezetében foglalt szükséges előfeltételek meglétéhez kötötte.22 A nyomdász köteles volt tételenkénti nyilvántartást készíteni minden kis- és nagynyomtatványról, s az üzleti, illetve magánhasználatra készült nyomdai termékeken kívül minden kiadványból két példányt beküldeni a helyi közigazgatási hatóságnak, amelyik az egyik példányt a Magyar Nemzeti Múzeumhoz továbbította. A könyvárusításra vonatkozóan a kereskedőkre általánosan érvényes szabályok voltak irányadók, tilos volt azonban a házaló vagy zugárusítás, s csak a nyomdatulajdonos nevét és lakóhelyét feltűntető kiadványokat volt szabad árusítani. A törvénycikk természetesen tartalmazott szankciókat a sajtórendelkezések megsértésére, de emellett részletesen szólt a „sajtóvétségek”-ről, igen magas büntetési tételeket állapítva meg: a „köz- és vallásos erkölcsiségből” csúfot űzés (maximum 1 év fogság és 400 forint bírság); izgatás a szent korona országai területeinek állami egysége ellen, „az uralkodóház közösségében létező birodalmi kapcsolatnak tettleges felbontásá”-ra, „az alkotmány erőszakos megváltoztatására s a törvényes felsőség elleni engedetlenségre” lázítás (maximum 4 év és 2000 forint), az uralkodó személyének megsértése, örökösödési jogának kétségbe vonása (maximum 6 év és 3000 forint), az uralkodóház többi tagjának megsértése (maximum 4 év és 2000 forint), „a közbéke és csend erőszakos megzavarására” való lázítás (maximum 2 év és 1000 forint), törvényes hatóság vagy testület rágalmazása (maximum 2 év és 1000 forint), köztisztviselő vagy más közmegbízatásban eljáró hivatalos személy rágalmazása (maximum 1 év és 600 forint), magánszemély rágalmazása (maximum 6 hónap és 300 forint). Az itt meghatározott büntetési tételek nyilvánvalóan arra szolgáltak, hogy pótolják a rendszerezett büntető-22 1840:16. törvénycikk: „A kereskedőkről”. Eszerint a kereskedést az illetékes törvényhatóságnál vagy váltótörvényszéknél be kellett jegyeztetni és könyvelést kellett vezetni. A bejegyzést húsz évet elért állampolgár kérhette, aki nem volt egyetlen felekezet papja vagy szerzetese, nem volt szolgálatban lévő katona vagy alkusz, akit csőd miatt nem tiltott el bírósági ítélet attól, akit nem ítéltek el csalás miatt, s aki nem állt gyámság alatt. Magyar Törvénytár 1836-1868. évi törvényczikkek. Kiadja Dr. Márkus Dezső. Bp. 1896. 145.
