Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Deák Ágnes: A politika ne nyúlj hozzám virág volt. Sajtószabályozás a Schmerling-provizórium időszakában III/625
az országgyűlés megnyitása alkalmával április 2-án kihirdetett legfelsőbb irata országgyűlési módosítás nélkül nem ismerte el. Az első három alapján azonban a kifogást cikkek nem merítik ki a felségsértést, s azokra nem lehet alapozni egy esetleges vádemelést: törvényeink szerint felségsértés csupán a Felség személye ellen és annak sérthetetlensége, úgy a királyi örökösödés elleni izgatás által követhető el, a kérdés alá vett két cikkben pedig O cs. kir. Felsége magas személye nem is érintetik, és így azokban a felségsértésnek tényálladékát feltalálni nem lehet.”18 De az érvényben lévőnek tekinthető magyarországi jogi szabályozást szintén jól ismerő Károlyi László, a Helytartótanács helyettes elnöke is úgy nyilatkozott a Lloyd említett cikke kapcsán, hogy bár az írás „érzékenyen sértő”, de a bűnvádi eljárás vélhetően felmentéssel végződne, ezért nem támogatta az eljárás megindítását.19 Áttekintve a nyolc-, hétszáz, illetve háromszázötven évvel korábban született törvényhelyeket, amelyek minden súlyosabb politikai bűntett megtorlásának alapjául kellett volna, hogy szolgáljanak, világossá válik, miért érezték magukat csapdahelyzetben a magyarországi vezetők. Károlyi László 1861 szeptemberében világos fejjel összefoglalta, ők hogyan látták a helyzetet: Nincs érvényben levő magyarországi sajtótörvény, mert az októberi diplomával az 1852-es sajtórendtartás is hatályát vesztette, ahogy az osztrák büntetőtörvénykönyv is. így azonban „a jelen pillanatban tettleg nem létezik oly törvény, mely alá a sajtónak nem ritkán előforduló kicsapongásait sikerre való kilátással vonni lehetne”. Az egyetlen rendelkezésre álló eszköz a rendőrségi lefoglalás, de még az 1852-es előírások szerint is a lefoglalás után azonnal meg kellene indulnia a „fenyítő per”-nek, de erre a fennálló viszonyok között nincs jogilag megalapozott lehetőség, így szigorú értelemben véve minden lefoglalás törvénytelen. A helyzet azonban nem tartható fenn tovább, mivel „a kormánynak nyilvánságos erőtlensége következtében a sajtó egészen féktelenné” fajulhat. Ezért Károlyi Apponyi György gróf országbíró javaslatát jelölte meg egyedüli megoldásként, aki kisebbik rosszként az 1848-as sajtótörvény újra életbe léptetését javasolta mint olyat, amely „nemcsak szabatos és helyes közjogi alapokon nyugszik, hanem minden tekintetben oly szigorú szabályokat foglal magában, hogy azoknak életbe léptetése ellen a jelenlegi izgatott állapotban sem foroghat alapos nehézség fenn.”20 Az 1848:18. törvénycikk a sajtószabályozásról igen nagy indulatokat kavart meghozatala előtt éppúgy, mint utána, mégis az áprilisi törvények többi rendelkezésével együtt a következő két évtizedben a magyar liberális politikai elit számára egyértelmű igazodási pontként szolgált. Mindenekelőtt deklarálta a sajtószabadság elvét: „Gondolatait sajtó utján mindenki szabadon közölheti, és szabadon terjesztheti.”21 Az időszaki kiad-SAJTÓSZABÁLYOZÁS A SCHMERLING-PROVIZÓRIUM IDŐSZAKÁBAN 631 18 Fluck jelentése a helytartótanácshoz, Pest, 1861. aug. 25. MOL D 212 11. kútfő 388. sz. 19 Károlyi jelentése Forgáchhoz, Buda, 1861. júl. 30. MOL D 185 1861:659. 20 Károlyi jelentése Forgáchhoz, Buda, 1861. szept. 11. és feljegyzés a helytartótanács 1861. szept. 19-i (38.) üléséről. MOL D 185 1861:675. 21 1847/8-ik évi országgyűlési Törvényczikkek 51.; a törvényről lásd: Bényei Miklós: Reformkori országgyűlések a sajtószabadságról. Debrecen, 1994. 75-97.
