Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Deák Ágnes: A politika ne nyúlj hozzám virág volt. Sajtószabályozás a Schmerling-provizórium időszakában III/625
630 DEÁK ÁGNES A magyarországi vezetők azonban nem voltak könnyű helyzetben. A dilemmákat jól szemlélteti a felségsértési ügyekben folytatott törvényszéki vizsgálatokat indítványozni hivatott királyi ügyek igazgatójának, Fluck Edének a jelentése a Coronini által a császári sasos címerrel kapcsolatban kifogásolt két újságcikkről. Kifejtette, hogy mivel az osztrák büntetőtörvénykönyv hatályát veszítette Magyarországon, a tényálladék megállapításához csakis az érvényben lévő magyarországi törvényeket lehet alkalmazni. A felségsértésre pedig összesen négy törvényhely vonatkozhat: Szent István második törvénykönyvének 51. fejezete, Könyves Kálmán második törvénykönyvének hatodik fejezete, valamint Werbőczy István Hármaskönyve első része 14. paragrafusa,16 továbbá az 1848:18. törvénycikk 7. paragrafusa,17 de ez utóbbi érvényét az uralkodónak nács intézkedjen, hogy Pozsonyban és Pesten is tűnjenek el azok a kirakatokból. Coronini átirata a Helytartótanács elnökségéhez, Buda, 1861. szept. 24. Uo. 3. kútfő (Röpiratok, képek, dalok) 68. sz. 16 Szent István 2. törvénykönyve 51. fejezet'. „A király és ország ellen való pártütésről”: Ha valaki pártot üt a király vagy ország ellen, annak a templom ne adjon oltalmat. Ha valaki „akármi módon a király élete vagy méltósága ellen esküszik össze, vagy megkísérli azt, avagy a kísértővei tudva egyetért, legyen átok rajta és foszszák meg a hívekkel való minden közösségtől”. Vagy ha valakinek efféléről tudomása van, de bizonyságot nem tesz róla, ugyanaz legyen a büntetése. Kálmán 2. törvénykönyve 6. fejezet: „A hűtelenség szégyenvallásáról”: „...ha valaki akármi módon a király élete vagy méltósága ellen esküszik össze, vagy megkísérti azt, avagy a kisértővel tudva egyetért, legyen átok rajta és foszszák meg a hívekkel való minden közösségtől. Hogy ha valakinek valami efféléről tudomása vagyon, és noha bizonyságot tehetne róla, meg nem jelenti, ugyanazon büntetés szálljon reá. Magyar törvénytár 1000-1526. évi törvényczikkek. Kiadja Dr. Márkus Dezső. Bp. 1899. 43., 123. Werbőczy I. rész 14. cím: „A hűtlenség vétkének eseteiről”: Hűtlenség esetén a király bárkinek fekvő jószágait még életében törvényesen és szabadon adományozhatja annak, akinek akarja. Felségsértésnek minősül, ha „valaki fejedelmünk személyére szentségtelen kezet vet, vagy fegyverrel avagy méreggel élete ellen tör, vagy azok közé a falak közé vagy abba a házba, a hol a fejedelem maga tartózkodik, hatalmasúl beront”; ha „valaki nyilván az alkotmány, a király és korona közhatalma ellen támad és ellene szegül” (de ha ez Jogos önvédelemből” történik, az nem hűtlenségi vétek); ha valaki hamis okmányt készít s azt bíróság előtt nyilvánosan használja, hamis pecsétet használ, hamis pénzt ver és használ; ha „atyafiaikat” vagy vérrokonaikat a negyedik ízen belül meggyilkolják vagy megsebesítik; az atya-, feleség- és féíjgyilkosok; azok, akik nőrokonaikat negyedik ízen belül megszeplősítik, kik mostoha anyjukon erőszakot vesznek, akik vérfertőzők; a faluk és majorok nyilvános gyújtogatói; „a kik az ország belállapotának felforgatására idegen dúlókat vagy zsoldosokat hoznak be”; akik közoltalmat vagy szabad menedéket biztosító levelet sértenek meg, nyilvános elmarasztalás esetében; akik saját uruk várait elárulják; bármely hazafiú várait, kastélyait vagy más erősségeit ostrommal beveszik, elfoglalják vagy alattomban kezükre kerítik, s nyilván elmarasztalva vannak; az ország rendes bíráit és helyetteseit megölik, megverik vagy megsebesítik; perben álló felet megölnek, miközben azok a királyhoz vagy az illető törvénykezési helyre utaznak perfolytatás végett, vagy az országgyűlésre utazó követet megölnek; akik a királyi embereket, a káptalan és konvent kiküldötteit, midőn hivatalukban eljárnak, megölik, megsebesítik vagy megverik; a nyilvános eretnekek, akik valamely „kárhoztatott vallásfelekezethez” csatlakoznak; a testcsonkítók, szemkivájók, kivéve a bánokat, vajdákat és véghelyek más tisztviselőit; az ország végvárainak feladói; akik a törököknek és más hitetleneknek, tudniillik „az országra agyarkodóknak és ellenségeinek fegyvert vagy élelmet szolgáltatnak”; akik olyanokat háborgatnak, fosztogatnak, letartóztatnak, akik „kárhoztatott hitvallásukkal felhagyva, állandó ittmaradás végett” e hazába menekülnek. Magyar törvénytár. Werbőczy István Hármaskönyve. Kiadja Dr. Márkus Dezső. Bp. 1897. 77-79. 17 „Ki a felség személyének sérthetlensége, a királyi székbeli örökösödésnek megállapított rende ellen kikel, avagy a királynak magas személye ellen sértést követ el, hat évig terjedhető fogsággal, és 3000 forintig emelkedhető pénzbírsággal büntettetik.” 1847/8-ik évi országgyűlési Törvényczikkek. Nyomatott minister-elnöki rendeletnél fogva a k. kir. megerősítést nyert eredeti kézirat után. Pozsonyban az országgyűlési iratok kiadó-hivatalában. Pesten, Länderer és Heckenastnál 1848. (Reprint, 1988.) 53.
