Századok – 2013

TANULMÁNYOK - Deák Ágnes: A politika ne nyúlj hozzám virág volt. Sajtószabályozás a Schmerling-provizórium időszakában III/625

ra deklarálták, hogy nem a diploma, hanem az 1848-as törvények alapján kívánják magukat megszervezni, igényt tartanak az 1848-as jogkörre, s nem ismerik el a császári rendőri hatóságok illetékességét és működésük törvényességét. A diploma kibocsátása után a magyarországi kormányzati vezető posztokra került magyar konzervatívok véleménye is az volt, hogy az államrendőrségi funkciókat a Helytartótanácson belül alakítandó rendőri ügyosztálynak kell átvennie, s maguk is a rendőri hatóságok feloszlatásához igyekeztek megszerezni az uralkodó, a bécsi politikai döntéshozók, mindenekelőtt pedig Kari Mecséry báró bécsi rendőrminiszter támogatását - de mindhiába.3

Természetesen az államrendőrségi funkciók gyakorlásáról folyó vita és a mindennapi politikai kiszorítósdi az érintett városokban a sajtófelügyeletet is érintette. 1861 tavaszán Rottenbiller Lipót pesti főpolgármester a Helytartótanácshoz eljuttatott beadványban tolmácsolta a városi közgyűlés tiltakozását a rendőr-igazgatóság szerintük önkényes sajtófelügyeleti eljárása ellen, s kérték „a fővárosi sajtóügy feletti felügyelést a császári rendőrség illetéktelen kezeiből kivenni s azt a haladéktalanul életbe léptetendő 1848ki sajtótörvények védelme alá helyezni”.4 Debrecen polgármestere egyenesen utasítást adott a városban működő nyomdáknak, hogy az 1852-es sajtószabályozás által előírt próbanyomatokat a sajtótermékek terjesztése előtt ne adják be a helyi rendőrbiztossághoz, majd júniusban a város vezetése hivatalos beadványban közölte a helytartótanáccsal, hogy a sajtóügy kezelését saját hatáskörükbe tartozónak tekintik. Majláth György viszont kijelentette, hogy mindaddig, amíg „legfelsőbb helyről” (azaz az uralkodótól) vagy az országgyűlés részéről más intézkedés nem történik, a Helytartótanács jogosult intézkedni a sajtóügyekben, s a rendelkezés úgy szól, hogy egyelőre fenn kell tartani a sajtófelügyelet korábbi gyakorlatát.5 A Helytartótanács azonban nem volt abban a pozícióban, hogy a megyei és városi vezető testületek tiltakozása dacára érvényesíteni tudja akaratát. Ha pedig valamelyik rendőrhatóság a próbanyomatok átvizsgálása után valamely nyomtatványt lefoglalt az 1852-es sajtórendszabály előírásai alapján, a tiltakozás természetesen még hangosabb volt.6

SAJTÓSZABÁLYOZÁS A SCHMERLING-PROVIZÓRIUM IDŐSZAKÁBAN 627

3 A konfliktusokról lásd: Berzeviczy Albert: Az absolutismus kora Magyarországon. 4. köt. Bp. é. n. [1937] 35-36.; Sashegyi Oszkár: Bevezetés. In: Az abszolutizmus kori levéltár. Bp. 1965. 84-89; Deák Ágnes: Államrendőrség és besúgóhálózat Magyarországon egy rendszerváltás fordulatos hónapjaiban (1860-1861). Századok, 140. évf. (2006) 6. sz. 1551-1558.

4 Rottenbiller Lipót beadványa a Helytartótanácshoz, Pest, 1861. márc. 9. MOL D 212 Magyar királyi Helytartótanács, XXII. Könyv- és színművizsgálati osztály, 10. kútfő (Kéziratok bírálata) 17. sz.

5 Mecséry átirata Majláthhoz, Bécs, 1861. ápr. 25. és Majláth levélfogalmazványa Debrecen polgármesteréhez, Buda, 1861. júl. 23. MOL D 212 4. kútfő (Nyomdák, nyomtatott termékek) 35. sz.

6 A Temesváron megjelenő Delejtű című hetilapot például lefoglalta a helyi rendőrigazgatóság, mivel újra közöltek egy a Debreceni Közlönyben megjelent írást Kossuthnak az ellene folyó angliai bankjegyperben készült „védvallomásá”-ról. A városi tanács határozott hangon tiltakozott, mivel „az itt létezett s hazánk alkotmányos törvényeit 12 évig tiprotta cs. k. közigazgatósági hatóságok már rég megszüntetvék, s minthogy e szabad királyi város autonóm köztörvényhatósága a hazai s nevezetesen az 1848lki törvények alapján már a múlt hó első felében helyreállván a rendőrség minden ágazatának s így a sajtó feletti ellenőrködésnek gyakorlatát is már átvette...” Temesvár közgyűlésének levele a Helytartótanácshoz, Temesvár, 1861. ápr. 9. és aktafeljegyzés, Buda, 1861. ápr. 29. MOL D 212 11. kútfő (Hírlapok) 133. sz. A Helytartótanács a lap lefoglalását érvénytelenítette.