Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Deák Ágnes: A politika ne nyúlj hozzám virág volt. Sajtószabályozás a Schmerling-provizórium időszakában III/625
628 DEÁK ÁGNES De nem csak az vált kérdésessé, milyen hatóság járhat el sajtófelügyeleti ügyekben, hanem az is, hogy milyen rendelkezések alapján teheti azt. Az októberi diploma kibocsátása ugyanis alapvetően átalakította a magyarországi törvénykezést. Az újonnan kinevezett országbíró, Apponyi György gróf vezetésével 1861. január-márciusban az ún. országbírói értekezlet dolgozta ki az új törvénykezés alapelveit és szervezeti vonalait. A résztvevők fő törekvése az volt, hogy az osztrák polgári és büntetőtörvénykönyv hatályon kívül helyezett rendelkezései helyett, ahol csak lehet, visszatérjenek az 1848 előtti magyar joghagyományokhoz. Az értekezleten született „ideiglenes törvénykezési szabályokat” az 1861. évi magyar országgyűlés megerősítette (de részletesen nem tárgyalta), s az uralkodó is elfogadta, törvényerőre azonban a megoldatlan államjogi helyzet miatt nem emelkedhettek. Ennek ellenére szokásjogi alapon az elkövetkező években a magyarországi törvénykezés alapjául szolgáltak. Az új bírósági szervezet az 1848 áprilisa előtti bírósági szervezet alapvonalait követte, az egyik legfontosabb elem az államügyészségek feloszlatása volt. Az országbírói értekezlet javaslatai azonban nem érintették a sajtószabályozást, így nem volt világos, hogy a törvénykezési szabályok és előírások változása mennyiben érinti a sajtóirányításra vonatkozó eljárást.7 Ráadásul az általában véve is igen turbulens politikai viszonyok elbizonytalanították a rendőri hatóságokat - a sajtófelügyelet területén is. Egyrészt némileg elmosódott a határ a politikai tartalmú és a többi lap között, akár irodalmi lapok is át-átrándultak a politikai térre, másrészt a politikai sajtó nagy része egyértelműen és szókimondóan támogatta az 1848. évi áprilisi törvényekhez való ragaszkodás politikáját, az összbirodalmi egység elutasítását. A rendőrhatóságok pedig hol mertek, hol nem mertek fellépni ellenük egy-egy újságszám vagy külön nyomtatvány lefoglalásával, illetve pénzbírság kiszabásával - a Helytartótanács viszont inkább igyekezett kerülni a konfliktusokat s csak a legritkábban jóváhagyni az efféle rendőri intézkedéseket.8 1861. április végén az uralkodó türelme elfogyott, utasította Vay Miklós báró kancellárt, hogy a Helytartótanács a magyarországi sajtóban tapasztalható „rakoncátlanságok”-nak, mellyel „a forradalmi események és férfiak leplezetlen magasztalásai, a különben is ingerült közhangulatnak még nagyobb felzaklatását, minden tekintélynek lerontását, a létező rend fennállása iránti bizalmatlanságnak fokozatos nevelését és így az eszmezavarnak folytonos táplálását” eszközük, vessen véget „a sajtórendeletben kijelölt eszközökkel, s különösen a szerkesztőknek előleges figyelmeztetésével, amennyiben pedig ez siker 7 Az országbírói értekezletről lásd: Berzeviczy Albert: Az absolutismus kora Magyarországon 3. köt. Bp. 1932. 187-189., 364.; Szabad György: Forradalom és kiegyezés válaszútján 1860-61. Bp. 1967. 319-326. 8 Worafka pesti rendőrigazgató például jelentette 1860. október végén, hogy Bulyovszky Gyula Nefelejcs című lapjában közölt egy Garibaldi nápolyi fogadtatására vonatkozó politikai hírt, s a rendőrigazgatóság 50 forint büntetést szabott ki, ám a Helytartótanács elengedte végül a bírságot arra hivatkozva, hogy a szerkesztő a cikket „mint nevezetes napi eseményt” vette fel a lapba, s nem mutatható ki, hogy a lap előzetes programját „konokul átlépni törekedett volna”. Worafka jelentése a Helytartótanácshoz, Pest, 1860. okt. 25. és Majláth levélfogalmazványa a pesti rendőrigazgatósághoz, Buda, 1861. márc. 2. MOL D 212 11. kútfő 44. sz.
