Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Erős Vilmos: Utak a „Népiségtörténet"-hez: Mályusz Elemér és Szabó István I/33
56 ERŐS VILMOS FÜGGELÉK" Wellmann Imre: Szabd István, az agrártörténetíró100 Úgy vélem, sem tágasságában, sem mélységében nem kisebbíti Szabó István történetírói teljesítményét, ha abból indulok ki, hogy azt úgyszólván mindenestül át, meg áthatotta az agrármúltunk minél teljesebb feltárására és megjelenítésére irányuló buzgó törekvés. Ilyen kisebbítő szándék annál kevésbé tulajdonítható nekem, mert, ha egyáltalán ágakra különíthető a történés egésze, köztük sohasem juttattam elsőséget a politikai történetnek, s mindig elutasítottam a fejlődés értékeléséhez való politikai hozzáállást.101 Viszont ahhoz tartottam magam, hogy az agrártörténelem fogalma a földhöz fűződő gazdaságot 99 Az itt következő függelék Wellmann Imrének egy feltehetően a nyolcvanas években készült előadása Szabó István történetírásáról. Feltevésem, illetve az írás mellett található egyéb dokumentumok tanúbizonysága szerint Wellmann felszólalását 1989-ben, a Szabó István születésének 90. évfordulójára rendezett emlékülésen készült elmondani (Vö. Parasztság és magyarság, i. m.), eddig ismeretlen ok miatt azonban ezt nem tette meg. A dokumentum értelmezéséhez feltétlenül hozzátartozik, hogy a Wellmann-Szabó viszony (ez egyébként Wellmann írásából is egyértelmű) egészen a harmincas évek elejéig nyúlik vissza. Ekkor ugyanis Szabó részletes és nagyrészt kritikus recenziót ír Wellmannak a Domanovszky-féle mezőgazdaságtörténeti iskola keretein belül készült doktori értekezéséről. Szintén a harmincas években keletkezett Wellmann meglehetősen nagylélegzetű, korábban már érintett ismertetése Szabó Ugocsa megyéjéről. (Vö. Wellmann I. recenziója Szabó István: Ugocsa megye című könyvéről, i. m.) Ebben Wellmann roppant pozitív módon nyilatkozik Szabó művéről, sőt behatóan tárgyalja Mályusz népiségtörténeti irányzatát is, s azt a modern gazdaság- és művelődéstörténet egyik legérdemlegesebb kezdeményezéseként értékeli. Több ízben működik együtt Szabó Wellmannal ezután az Országos Levéltárban (Vö. a következők), a Magyar Művelődéstörténet, illetve a Századok szerkesztésében, s nem véletlen, hogy a háború után közvetlenül készített parasztságtörténeti előadásában is hivatkozik rá. (Vö. A harmadik út felé. i. m. 218-235.) A háború utáni együttműködésük legjelentősebb hozadéka azonban a parasztságtörténeti forráskiadvány-sorozatban való együttműködés (Vö. A harmadik út felé. i. m. passim, valamint az alábbiak). Ezt, amint Szabó egy-egy 1957-es levele tanúsítja - ideológiai okokból - kivették a debreceni történész kezéből, de a megjelent munkákban (Vö. pl. H. Balázs Éva: A 'jobbágylevelek' ügyében. Századok, 89.évf. 1955. 721-722.) Wellmann neve szerepel az anyagok összegyűjtői között. Fontos bizonyíték kapcsolatuk folytonosságára Wellmannak az 1960-as években készített két recenziója Szabó falutörténeti monográfiáiról. Ezekben Szabó pályafutása méltó megkoronázásaként értékeli a szóban forgó műveket, s -egyetértve például Szabó félnomád tézisével is - fenntartja a településtörténet fontosságáról vallott 1937-ben kifejtett nézetét. (Vö. Wellmann Imre: Ismertetés Szabó István: A falurendszer kialakulása Magyarországon című könyvéről. Magyar Nemzet, 1968/109. 5. Illetve Wellmann Imre: Ismertetés Szabó István: Középkori magyar falu című könyvéről. Magyar Nemzet, 1970/97. 13.) Jelen szövegből főként azt lehetne kiemelni, hogy Wellmann itt leginkább a dualizmuskori magyar gazdaság- és társadalomtörténet doyenjének, Tagányi Károlynak a történetírásához hasonlítja Szabó agrártörténeti mu íkásságát, s utal a Domanovszky-iskolával való fundamentális párhuzamokra is. A dokumentumhoz volt PhD hallgatóm, Bárczi László segítségével jutottam, akinek ezúton köszönöm meg szívességét. Wellmann Imre még feldolgozás alatt álló hagyatéka a Miskolci Hermann Ottó Múzeumban található. Vö. minderre Wellmann Imre hagyatéka a Miskolci Hermann Ottó Múzeumban. In: Csíki Tamás-Rémiás Tibor (szerk.): 18. századi agrártörténelem. Válogatás Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból. Miskolc, 1999. 500-516. 100 Wellmannra vö. pl. Glatz Ferenc: Wellmann Imre (1909-1994). História, 1994/8. 12-13. Valamint pl. 18. századi agrártörténelem, i. m. illetve Csíki T.: Társadalomábrázolások és értelmezések, i. m. 90-93. 101 Azaz Wellmann Imre saját történetírását alapvetően gazdaság- és társadalomtörténeti központúnak tartja, amit igazolnak a róla készült (persze nem túlságosan bőséges) historiográfiai elemzések is. Ugyanezért értékeli Szabó Istvánt is, alapvetően egyébként már 1937-es nagy ívű idézett recenziójában is ( Vö. Wellmann I. recenziója Szabó István: Ugocsa megye című könyvéről, i. m.).
