Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Erős Vilmos: Utak a „Népiségtörténet"-hez: Mályusz Elemér és Szabó István I/33
UTAK A „NÉPISÉGTÖRTÉNET"-HEZ: MÁLYUSZ ELEMÉR ÉS SZABÓ ISTVÁN 55 ta hivatásos forradalmár, emigráns, felforgató „lelki alkat"-ra vezeti vissza az emigráció tevékenységét. A denunciáláshoz tartozik az is, hogy ez a lelki alkat a Max Stirnerhez kapcsolódó, önző, anyagias, az emelkedett hazafias eszméket megtagadó zsidósággal köti össze az emigrációt (amelyet pl. a magyarellenes cseh, jugoszláv és román kormány fizet és támogat), különbség nélkül Jászi Oszkártól Kun Béláig. Mályusz legnagyobb port felvert publicisztikai megnyilvánulása azonban mégiscsak a már részben érintett „Az utolsó órában"9 3 című, az Imrédy Béla irányához tartozó „Egyedül Vagyunk"-ban megjelent cikksorozata volt, amely végül „A magyar történettudomány" címen látott napvilágot könyv formában. Itt Mályusz az egész magyar történettudománynak a népi elven történő átszervezését sürgeti, aminek elvi alapja — mint ezt a bevezető tanulmányban kifejti — a politikai nemzettel szembeállított népi nemzet programjának megvalósítása. E népi nemzetfogalomnak a szociális elven túl tartalma volt a zsidóságnak a nemzettestből való kiszorítása és a német háborús erőfeszítések melletti felsorakozás, az „Új Európa" megvalósításának jegyében, amiért Mályusznak drágán kellett megfizetni az 1945-ös igazolások során, hiszen egyetemi katedráját elveszítette, sőt élete végéig nem kapta azt vissza, tehát nem taníthatott.9 4 Egészen más jellegű volt és más motívumokból származott a Szabó István ellen megkísérelt leszámolás, amely az általa szerkesztett „A szabadságharc fővárosa Debrecen" című kötethez, illetve az előző évben (1948-ban) megjelent parasztságtörténeti tanulmánygyűjteményéhez kapcsolódott. Itt Szabó részben azt fejti ki, hogy 1848-ban a szabad föld megteremtésére irányuló kossuthi politika volt időszerű, nem pedig a Táncsics és Vasvári által követelt földosztás, már csak azért is, mert a függetlenségi harc vezető ereje a köznemesség volt, s utóbbit a föld felosztásának programja elidegenítette volna a küzdelemtől.95 Másrészt Szabó e tanulmányaiban fejtette ki az önálló magyar útról (tehát a magyar fejlődésnek a kelet-európaitól eltérő voltáról) szóló nézeteit, ami nyilván szemben állott a szovjetizálást a történettudományban is alapvetőnek gondoló rákosista berendezkedéssel9 6 . Hozzá kell tenni, hogy Szabó István személyéhez nem nyúltak, de tanítványaihoz, munkatársaihoz igen, s 1950-ben állam-, illetve köztársaság-ellenes összeesküvés vádjával többüket letartóztatták97 s egyetemi katedrához később sem igen jutottak. Szabó István utóbb, 1956-ban a Debreceni Egyetemi Forradalmi Bizottság társelnöke lett98 s — egyes értékelésekkel ellentétben — alapjában élete végéig a fennálló rendszerrel szembenálló, „narodnyik" történész maradt. 93 Vö. erre újabban Soós I.: Mályusz Elemér és Deér József, i. m. 94 Vö. Erős V: A Szekfű-Mályusz vita. i. m., illetve újabban Papp István: A Mályusz Elemér elleni politikai rendőrségi vizsgálat 1945-ben. Kommentár, 2006/4. 70-79. 95 Vö. erre Erős V: Szabó István és 1848/49. i. m. Valamint Szabad György: Szabó István a felszabaduló jobbágyság földtulajdonlási igényéről. In: Szabó István Emlékkönyv, i. m. 302-309. 96 Vö. még minderről részletesebben Erős V Szabó István "Magyar története", i. m. 97 Vö. Balogh I.: A debreceni egyetemi összeesküvés, i. m. 98 Vö. erre Rácz István: Szabó István történetíró emberközelben (1898-1969). In: Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára, i. m. 9-15.
