Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Süli Attila: Beöthy Ödön erdélyi főkormánybiztos (1848. december 19 - 1849 január 31) III/547
BEÖTHY ÖDÖN ERDÉLYI FŐKORMÁNYBIZTOS 557 megszűnvén. Elégségesnek látja Zsibóra két, Somlyóra egy és Csúcsára is egy n.őri századot rendelni. Minek folytán K.Szolnok megyét tudósítám, oszlatná széjjel az egregyi tábort.” Beöthy aggodalma nem volt légből kapott, mivel délvidéki kormánybiztosként már komoly tapasztalatokat szerzett a nemzetiségiekkel való politizálás területén. Még Erdélybe érkezése előtt az Eszak-Erdélyt visszafoglaló Bem tábornok 1848. december 27-én kibocsájtott kiáltványában „mindennemű” politikai vétkekért bűnbocsánatot hirdetet egész Erdélyre nézve. Ez pedig durva beavatkozás volt a politikai hatalom hatáskörébe, amit az egyébként szigorú természetű Beöthy nem vett jó néven. A hazai és határontúli marxista történetírásban egyaránt elterjedt az a felfogás, hogy a magyar nemzetpolitikát képviselő erdélyi kormánybiztosok, köztük Beöthy mereven ellenezték Bem amnesztia politikáját. Ezzel szemben Egyed Ákos, az erdélyi magyar történetírás doyenje, az Erdély 1848-1849. című összefoglaló művében azt az álláspontot képviseli, hogy Beöthy Nagyenyed elpusztításáig képviselte Bem közbocsánatot hirdető álláspontját, véleménye csak a január eleji román pusztítások hatására változott meg. Hol az igazság? Tény, hogy Beöthy a január 2-án Kossuthoz intézett levelében Bem fenti rendeletéről így vélekedett: „Bem hadvezér úr múlt hó 25-kén bejövén Kolozsvárra a ...alatt kapcsolt példányból láthatólag közbocsánatot hirdetett, mi mint észrevehetni az ennekelőtte is jó érzésűekben némű kedvetlenséget látszik gerjeszteni.” Ennek ellenére a rendeletén nem fog változtatni, nehogy ez elégedetlenséget szüljön, hacsak az Országos Honvédelmi Bizottmány máshogy nem rendelkezik. A Honvédban megjelent tudósítás, amely feltehetőleg Beöthy egyetértésével született meg így fogalmaz: „A közbocsánat csak politikai vétkekre szól és nem rablási merényekre. A kormánybiztos úr ezt igen jól tudja.” Ebben pedig már benne van Bem rendeletének esetleges korlátozása. A fenti forrásokból egyértelmű, hogy Beöthy már kezdetektől fogva sem értett egyet Bem amnesztia politikájával, ugyanakkor a politikai egység érdekében nem lépett fel nyíltan ellene.17 A főkormánybiztos kételyeit csak erősítették azok a jelentések, amelyeket az egyes katonai parancsnokok küldtek számára a román felkelők egyre ellenségesebb magatartásáról és a békés magyar lakosság elleni atrocitásaikról. Január 6-án, a Tordára kikülönített dandár parancsnoka, Czetz János alezredes arról írt, hogy a vidékre kiküldött őrjáratok tudósításai szerint a román felkelők az amnesztiával visszaélnek. A rablott javakat és fegyvereiket nem szolgáltatják be, a védtelen magyar lakosokat összefogdossák és Balázsfalvára hurcolják. Nagyenyedről például 30 személyt hurcoltak el. Katonai erőt kért, ennek hiányában ugyanis nem tudja szavatolni a magyar lakosság biztonságát. Problémát jelentett az is, hogy az erdélyi haderő legvitézebb alakulatának számító 11. honvédzászlóalj katonái, akik erről a vidékről származtak, ki akartak vonulni és bosszút állni a román felkelőkön. Czetz konzultált Inczédy Samu alez17 MOL H.2. 224/E. Beöthy Ödön jelentése az Országos Honvédelmi Bizottmányhoz. Kolozsvár, 1849. január 2.; Bem 1848. december 27-én, Kolozsváron kelt nyílt rendeletét közli: Kővári, 1861/1. 136.; A marxista felfogásról: Kovács, 1979. 90.; Göllner, 1967. 220-221.; Egyed, 2010. 304.; Honvéd, 6. sz. 1849. január 3. 23.
