Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Süli Attila: Beöthy Ödön erdélyi főkormánybiztos (1848. december 19 - 1849 január 31) III/547
558 SULI ATTILA redessel, zászlóaljparancsnokkal, és úgy döntöttek, hogy nem fenyítik meg az engedetlenkedőket, mert ez csak tovább növelné az ellenállást. Ugyanakkor javasolták Beöthynek a zászlóalj felváltását. Ugyanezen a napon B. Bémer Károly lovas nemzetőr százados is tudósította Beöthyt a Kalotaszegi román falvak ellenállásáról. Dobozy István nemzetőr őrnagy két század gyalogos és 40 lovas bihari nemzetőrrel január 5-én szállt ki Bükén és Bocs falvakba, amelynek román lakossága a fegyvereit és a rablott javakat elrejtette. Dobozy szigorú motozást tartott, így az 1848 novemberében feldúlt kalotaszentkirályi és zentelkei magyar lakosok eltulajdonított értékei és a román lakosok fegyverei kerültek elő.18 A legnagyobb pusztítást azonban Alsó-Fehér megye székhelye, Nagyenyed szenvedte el 1849. január 8-án és 9-én. A virágzó város az erdélyi református egyház püspöki székhelye volt, kollégiuma pedig az országrész egyik legszínvonalasabb oktatási intézménye. A várost 1848. november elején a császári csapatok és román felkelők elfoglalták, ekkor azonban a pusztítást sikerült elkerülnie. 1849 december végén és január elején számos nagyenyedi menekült tért vissza az otthonába. A város közvetlen környékén január elején nem állomásozott reguláris császári katonaság, helyüket Simion Prodan Probus prefektus román felkelői foglalták el. Legközelebb magyar csapatok Tordán voltak, ennek a dandárnak a parancsnoka pedig Czetz alezredes volt. Dandárja a 11. honvédzászlóaljból, egy osztály Mátyás-huszárból, 80 Kress svalizsérből és négy hatfontos lövégből állt. A későbbiek folyamán a városba érkezett még a 32. honvédzászlóalj. így az nagyenyediek először Czetztől kértek segítséget, aki kijelentette, hogy Bem tábornok rendelkezéséig Tordát nem hagyhatja el, így a küldöttség Kolozsvárra ment Beöthyhez, ide január 9-én érkeztek. A főkormánybiztostól kitérő választ kaptak, bár ekkor már késő volt. A várost ugyanis január 8-án Prodan és Ion Axente Xever prefektek román felkelői megtámadták, a várost felégették, a lakosságot pedig nagyrészt lemészárolták. A város elpusztításáról január 9-én levélben számolt be Czetz Beöthynek. Jelentette, hogy fél század honvédet fog küldeni a menekültek felkutatására és elszállítására. Az utóbbiak számára állami segélyt kért. Január 11-én pedig egy erősebb csapat: egy század honvéd és 25 Mátyás-huszár indult el Tordáról, akik több száz menekültet szállítottak Tordára. Mivel a város nem tudta ellátni a több mint 2000 szerencsétlent, egy részüket Kolozsvárra szállították át. A városba nagy számban érkeztek megfagyott és kiéhezett üldözöttek. A felnőtteken kívül mintegy 80 gyermek is érkezett, akiről nem tudták, hogy a szüleik élnek e még. Szívtépő látvány volt, ahogy a gyermekek a szüleik után siránkoztak. Beöthy nagyon felháborodott és az ég bosszúját kérte a reakció alkalmazta eszközökre.19 18 Czetz jelentése: MTA Kt. Csány-lt. 3491.Torda, 1849. január 6.; Czetz Jánosra: Bona, 2000. 148-149.; Inczédy Samura: Bona, 2000. 401^102.; Bémer Károly jelentése: MTA Kt. Csány-lt. 3493. Bánfíyhunyad, 1849. január 6.; Mindkét jelentést részletesen ismerteti: Egyed, 2010. 305-307. 19 Nagyenyed elpusztítására összefoglalóan: Kemény, 1863. és Szilágyi, 1891.; Czetz erőire: MTA Kt. Történelem. ívrét 300. 2. 3., Bauer, 1870. 90.; Czetz levelét közli: TL 1892. 10. sz. 102.; A nagyenyediek segélykérésére: Szilágyi, 1891. 39.; Az enyedi események elemzése: Egyed, 2010. 310-319.; Beöthy felháborodására: Irmédi-Molnár, 1938. 96.
