Századok – 2013

TÖRTÉNETI IRODALOM - Tringli István: Két kiállítás a középkor végi Közép-Európáról : Europa Jagellonica = A Jagello Európa, 1386-1572. Kutná Hora, 2012. május 20-szeptember 30 : Maximilian I. und die Kunst der Dürerzeit = I. Miksa és a Dürer-kori művészet. Bécs, 2012. szeptember 14-2013. január 6. II/538

538 TÖRTÉNETI IRODALOM A könyv alcíme ugyan azt ígéri, hogy a Baltikumtól az Adriáig terjedő hatalommal rendelkező uralkodók történetét mondja el, az I.(III.) Ulászló országlása nélkül számított harminchét esztendőnyi magyar és ötvenhat évnyi cseh Jagelló-korról azonban nem sokat tudunk meg. Ráadásul még ennek egy része is bizonytalan lábakon áll, mint például a 15-16. század fordulójának állítólagos gazdasági válsága. A szerzőnek azonban felmentést kell adnunk e hiányosság alól. A német kritikai történetírás számára Magyarország sohasem volt olyan fontos, mint Lengyelország, amelyhez képest még a Birodalomhoz tartozó Csehország is kevesebb figyelmet kapott. A cseh és a magyar történelmi tudatban a Jagelló-kor mindmáig egyformán hanyatló kornak számít, következésképpen kutatását is elhanyagolták. A huszadik századi lengyel történészek magyar és cseh kollégáiknál mindig is több gondot fordítottak arra, hogy műveiket a külfölddel is megismertessék. A magyar nyelven írott társadalom- vagy kormányzattörténeti tanulmányok — ezek teszik ki az újabb, Jagelló-korral foglalkozó történeti irodalom zömét — aligha váltanak ki nemzetközi érdeklődést. így aztán a magyar és a cseh olvasók leginkább csak saját történetírásukon kérhetik számon, ha egy német nyelvű Jagelló-monográfiában kevés információt találnak II. Ulászló és II. Lajos uralkodásáról. A könyv néhány adata és kifejezése helyreigazításra, illetve átgondolásra szorul. Bátor Boleszló nem terjesztette ki uralmát Szlovákiára, legfeljebb a mai Szlovákia egy részére. (14. o.) III. Frigyes bölcsebb volt annál, semhogy megkoronáztatta volna magát a nála levő magyar koronával. (93. o.) A szerző nagyvonalúan átvette a közép-európai történészek régi központosítás-felfogását, amelyről egész könyveket írtak, de csak a legritkább esetben magyarázták meg, hogy mit értenek alatta. Bues egymás mellé helyezte az újkori állam eredetéről szóló régi és új koncepciókat. Sajátos, de ugyanazokon a lapokon olvashatunk Hunyadi Mátyás és IV Kázmér „centralizációjáról", ahol Peter Morawnak az állam kiteljesedéséről — szó szerint sűrűsödéséről (staatliche Verdichtung) — szóló metaforáját is megtaláljuk. (93., 99. o.) Az erdélyi vajdákat németül Woiwodenek, a fejedelemség korának uralkodóit pedig Fürstnek nevezzük, a nagybetűvel írt népies román uodä szó használata megtévesztő. (142., 224. o.) Néhány gépelési hiba is maradt a szövegben: a boroszlói hadjárat nem 1574-ben volt, hanem 1474-ben (94., 136.), II. Ulászlót pedig nem 1571-ben, hanem 1471-ben koronázták cseh királlyá. (135.) Tringli István KÉT KIÁLLÍTÁS A KÖZÉPKOR VÉGI KÖZÉP-EURÓPÁRÓL (Europa Jagellonica 1386-1572. Kutná Hóra, 2012. május 20.-szeptember 30. és Kaiser Maximilian I. und die Kunst der Dürerzeit. Bécs, 2012. szeptember 14.-2013. január 6.) A JAGELLÓ EURÓPA - I. MIKSA ÉS A DÜRER-KORI MŰVÉSZET A 2012-es esztendő két nagy, a középkor végi művészetet bemutató kiállítása teljesen különböző indíttatásból született. A cseh kiállítás előmunkálatait a lipcsei egyetem Közép-Kelet-Európa Történelme és Kultúrája Szellemtudományi Központja (GWZO) 2007-ben kezdte el. A központ ekkor már több mint egy évtizede adott helyet olyan projekteknek, amelyek a történelmi lengyel, cseh és magyar állam területének kultúráját dolgozták fel. E kiállítás is alapvetően e három ország területén keletkezett, ott használt vagy más módon ezekhez az államokhoz köthető, Jagelló-kori műalkotásokat mutatta be. Az egykori Jagelló-országok utódállamainak gyűjteményei — Csehország, Horvátország, Litvánia, Magyarország, Németország, Lengyelország, Románia és Szlovákia — mind kölcsönöztek a kiállításhoz műtárgyakat, rajtuk kívül francia, osztrák, spanyol köz-és magángyűjtemények és néhány magángyűjtő adták oda értékeiket. A leggazdagabb természetesen a cseh anyag volt. Az osztrák kiállítás egyetlen hatalmas műtárgy köré csoportosította látnivalóját: Albert Altdorfer és műhelye által épp ötszáz esztendeje készített, az elmúlt években restaurált, eredetileg több mint száz méter hosszú, pergamenre rajzolt és festett képciklusához, a Diadalmenethez. A műtárgyat az Albertina őrzi, és 1959 óta nem mutatták be nyilvánosan. A kiállítás mégsem lett az Albertina házi kiállítása, más osztrák udvari gyűjteményeken kívül különböző osztrák, német, belga, spanyol, amerikai múzeumok adtak kölcsön tárgyakat. A Jagelló-kiállítás vándorkiállítás, melynek a Cseh Szépművészeti Múzeum kutná horai egykori jezsuita kollégiumban levő kiállítóhelye lett az első állomása. Időközben a tárgyakat már Varsóban is kiállították, majd Potsdamban mutatják be őket. A kisváros kihasználta a látogatók tömege