Századok – 2013

TÖRTÉNETI IRODALOM - Gulyás László Szabolcs: Fedeles Tamás: "Eztán Pécs tűnik szemünkbe". A város középkori históriája, 1009-1526. Pro Pannónia Kiadói Alapítvány, Pécs, 2011. 198 o. : [könyvismertetés] II/533

533 TÖRTÉNETI IRODALOM tanári mivoltom bújik elő belőlem, amikor a kötet latin címénél a vicesgerentiurn mellől hiányo­lom az eorum-ot, ami így együtt teremtene igazán kapcsolatot a palatinorum kifejezéssel. Szőcs Tibor munkája kimagasló jelentőségű és nívójú alkotás, a nagy elődökéhez mérhető forráskiadvány. Az elkészített regeszták igen megbízhatónak tekinthetők, oklevélkritikai és datá­lási észrevételei megfontolt, képzett középkorkutatót mutatnak, akinek megjegyzései számos medievisztikai kérdésben (mint fentebb láttuk, egy társaskáptalan archontológiájánál is) figye­lembe veendők, olykor persze a továbbiakban néhány esetben bizonyára vitára késztetők lesznek. Thoroczkay Gábor Fedeles Tamás „EZTÁN PÉCS TŰNIK SZEMÜNKBE" A város középkori históriája (1009-1526) Pro Pannónia Kiadói Alapítvány, Pécs 2011. 198 o. Pécs városa kiemelkedő jelentőséggel bírt a középkori magyar városhálózatban. Püspöki székhelyként már korán az ország egyik legfontosabb hatalmi centruma, Kubinyi András megha­tározása szerint pedig az ország fővároson kívüli hat regionális központjának egyike volt. Magyar viszonylatban nagy népessége, kereskedő polgársága, egyházi intézményei, a városban működő hiteleshely, valamint a magyarországi humanizmusban játszott szerepe kellőképpen alátámaszt­ják ezt a kiemelkedő jelentőséget. A fentiek tükrében ezért mindenképpen meglepő, hogy míg az ókori és törökkori Pécs múltját több mű is tárgyalja, addig a város középkorának önálló kötetben való összefoglalása egészen mostanáig váratott magára. Igaz ugyan, hogy az Európa Kulturális Fővárosa címmel összefüggésben a közelmúltban, 2010-ben már megjelent egy rövid, német nyel­vű összefoglaló, s emellett már jó ideje készül a Pécs nagymonográfia sorozat második, középkort tárgyaló kötete is (a munka Koszta László és Petrovics István nevéhez köthető), ám így is érthe­tetlen ez az érdektelenség, ami minden bizonnyal csakis a feladat nagy munkaigényének és össze­tettségének az eredménye lehet. Ezt a kihívást végül Fedeles Tamás vállalta fel elsőként, aki lassan egy évtizede kutatja a város középkori történetét (főképp egyháztörténetét), s a témában már több fontos tanulmányt is publikált. A szerző bevezetőjében megemlíti, hogy mivel a városra vonatkozó középkori forrás­anyag meglehetősen szűkös, a monográfia pusztán az írott forrásanyagra támaszkodva egyáltalán nem jöhetett volna létre. Az űrt leginkább a régészeti kutatás eredményeivel és más városok tör­ténetéből kölcsönzött analógiákkal próbálta kitölteni, mégpedig igen sikeresen. A könyv olvasása során szembesülhetünk azzal a ténnyel, hogy Pécs a régészetileg elfogadható szinten feltárt váro­saink közé tartozik, s ennek megfelelően viszonylag széles archeológiai szakirodalom számol be a település középkoráról is. A szerző művében bizonyságot tesz arról, hogy magas fokon képes a komplex megközelítés alkalmazására, a hiányos okleveles adatokat számos esetben remekül kiegészítik az általa idézett régészeti eredmények, mégpedig úgy, hogy a mű a nagyszámú lábjegyzet ellenére sem veszíti el könnyed stílusát. Már elöljáróban érdemes ugyanis megemlíteni, hogy Fedeles munkájának véle­ményünk szerint egyik legnagyobb erénye az, hogy adatgazdagsága és komoly tudományos elem­zései ellenére is gördülékeny gondolatmenetű, s a nem szakmabeliek számára is könnyen érthető és követhető tudott maradni. Ezt egyébként nagyszerűen elősegítik a munka gondosan összeválo­gatott és szemléletes ábrái és nem kevésbé alaposan megszerkesztett térképmellékletei is. A kötet felépítése észszerű logikát követ: először a város történelmi eseményeit veszi sorra, mégpedig sajátos, epizódokat kiragadó megközelítéssel, majd Pécs anyagi valója, a városszerkezet és térhasználat, illetve a városkép kerül terítékre. A mű további része Pécs gazdasági, társadalmi és művelődéstörténeti jellemzőit tárgyalja hagyományosabb módon. Az első, „Püspöki székhely" címet viselő fejezet a város középkori történetét egyértelműen meghatározó eseménnyel, a püspökség alapításával kapcsolatos legfontosabb ismereteket összeg­zi, mégpedig úgy, hogy egyúttal a kor köztörténetére, főképp az egyházszervezet kiépítésére vo­natkozólag is számos információval gazdagodhatunk. Az a tény, hogy a város a püspök és a székeskáptalan tulajdonában volt, alapvetően meghatározta fejlődésének irányát. Országos ten­dencia volt ugyanis, hogy az egyházi városok fejlődését a földesúr befolyása korlátozta s ezzel

Next

/
Oldalképek
Tartalom