Századok – 2013

TÖRTÉNETI IRODALOM - Gulyás László Szabolcs: Fedeles Tamás: "Eztán Pécs tűnik szemünkbe". A város középkori históriája, 1009-1526. Pro Pannónia Kiadói Alapítvány, Pécs, 2011. 198 o. : [könyvismertetés] II/533

534 TÖRTÉNETI IRODALOM megakadályozta, hogy a település elérje az ország legfejlettebb városainak szintjét. Habár Pécs lakói az egyházi tulajdonosnak köszönhetően jogilag jobbágynak számítottak, azt mégis fontos kiemelni, hogy a település semmiképpen nem lehet a mezővárosok közé sorolni, mivel az oppidum kifejezést a városra sohasem alkalmazták, ráadásul Pécs fallal kerített helyként a középkori felfogás szerint is ciuitas volt. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a település püspöki székhelyként egyúttal rezidenciaszereppel is bírt, ami növelte Pécs frekventáltságát. A legpontosabb meghatározás városunk státuszára az, ha egyházi földesúri városként kategorizáljuk. A második, „Királyok, támadók, lázadók" című fejezet a város későbbi történetét tárgyalja, mégpedig érdekes új szemléletet alkalmazva. Ahelyett ugyanis, hogy folyamatos politikatörténeti leírást adna a Mohácsig terjedő időszakról, „csupán" fontos vagy egyszerűen „csak" érdekes epizódokat villant fel belőle. E módszer alkalmazásában nyilván az is közrejátszik, hogy nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű forrás egy folyamatos szálat alkotó, eseménytörténeti jellegű megközelítéshez. Már az említésre méltatott epizódok alapján is jól leszűrhető a szerző egyháztörténeti érdeklődése, aki az egyes, Pécsre vonatkozó eseményeket az országos politikával összefüggésben vizsgálja. A fejezetben a főszerepet szinte mindig az aktuális püspökök játsszák. Kiemelendő a Janus Pannoniusról szóló alfejezet („A lázadó püspök"), amely részletesen beszél a költő életéről és Mátyással való szembefordulásáról. Nem vitás, hogy egy Pécs középkori történetével foglalkozó munkából nem maradhat ki a neves humanista bemutatása, akinek neve a köztudatban is szinte összeforrt a püspöki székhellyel. Szintén fontos egyénisége volt a középkori Pécs történetének Ernuszt Zsigmond püspök. A „Királyi udvar a Mecsekalján" című alfejezetben azonban nem csak a főpapról szerezhetünk ismereteket, hanem az 1490-es évek színes politikai eseményeibe is izgalmas betekintést nyerhetünk. Az eseménytörténeti rész utolsó alfejezete („Pécs városa is teljesen leégett") révén tisztán látható, hogy noha a várost a török veszély a mohácsi csatáig közvetlenül soha nem fenyegette, a veszélyeztetettség érzése mégis már korán megjelent a lakók körében. Nem véletlen, hogy a 15. század végétől előtérbe került a város minél jobb megerősítésének kérdése. A püspök és a székeskáptalan már csak azért is tisztában volt a veszély mértékével, mert bandériumaik ekkoriban már rendszeresen a Délvidéken tartózkodtak és kivették részüket a török elleni harcokból. Csulai Móré Fülöp püspök hadai a mohácsi csatában is felsorakoztak, a vereség után pedig maga is az áldozatok között volt. A törökök a várost — melynek lakossága jóhiszeműen megnyitotta előttük a kapukat — kifosztották és felgyújtották, a lakosságot pedig lemészárolták. A harmadik nagy fejezet (Városszerkezet, térhasználat) Pécs térbeli felépítését vizsgálja, főképpen az egyházi intézményekkel kapcsolatosan. Az egyes városrészek itt is leginkább egyházi épületek, plébániák, kolostorok köré szerveződtek. A város egyik legfontosabb negyede maga a püspökvár volt, amely a főpapi rezidenciát és számos fontos szakrális jellegű épületet is magában foglalt. Itt helyezkedett el a székesegyház, a püspöki palota és a dómmonostor is. A Szent Péter bazilika jelentőségét nem csupán hatalmas méretei, hanem az ismert 27 oltár is bizonyítja. Ami magát az erődítményt illeti, korunkra sajnos csak szerény részei maradtak meg. Sokat segített a szerzőnek a rekonstrukcióban, hogy a 17-18. századból több ábrázolás is fennmaradt a városról. A mű egyébként az egész fejezetben nagy ívű összefoglalót nyújt a Péccsel kapcsolatos régészeti eredményekből is. Fedeles sorban haladva veszi át a többi városrész történetét és felépítését is, így a káptalani városrész, a Harangozó (vagy Óvár) negyed, a Szent Benedek plébániatemplom negyede (amelynek környékén a római kori városmag is feküdt), a Szent Tamás városnegyed, a Szent Bertalan plébániatemplom környékén elhelyezkedő városközpont is terítékre kerül. A város északkeleti része némileg kilógott a sorból, mivel egyrészt csak nagyon kevés adat van ennek történetére, másrészt pedig önálló plébániatemplommal sem rendelkezett. A valószínűleg meglehetősen ritkán lakott negyed Fedeles Tamás szerint a délkeleti városrészből kerülhetett benépesítésre. A városfalon kívül helyezkedett el Malomséd vicus, amely perifériális fekvése ellenére is igen jelentős népességű és gazdaságilag is fontos településrész volt. Jól mutatja ezt az a tény, hogy Oláh Miklós szerint a Tettye patak mentén mintegy 40 malom üzemelt a középkorban, illetve hogy a területen két koldulórendi kolostor is létesült. A városrészek közül a polgárság számára a legjelentősebb a Szent Bertalan templom környéke volt. A középkor folyamán többször is bővített plébánia és a főtér elhelyezkedése egyértelműen tudatosságot sugároz: a település két főutcájának metszéspontjában feküdtek, a jó megközelíthetőség pedig lehetővé tette, hogy a negyed a püspökvár mellett a város újabb központjává válhasson. Pécs ezzel kétpólusúvá vált, itt volt a piactér, a városháza és a leggazdagabb polgárok házai is. Köztük állhatott Drakula havasalföldi vajda háza, amelyre éppen a szerző hívta fel a fi-