Századok – 2013

TÖRTÉNETI IRODALOM - Thoroczkay Gábor: Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke = Regesta palatinorum et vices gerentium tempore regum stirpis Arpadianae critico-diplomatica. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai. 2., Forráskiadványok, 51.) Szerk. Szőcs Tibor. Magyar Országos Levéltár, Budapest, 2012. 324 o. II/531

532 TÖRTÉNETI IRODALOM már szegedi doktoranduszként nagy visszhangot kiváltó cikkekkel bizonyította be Dugovics Titusz alakjának fiktív voltát. Jelenleg a Budapest-Szeged központtal működő akadémiai kutatócsoport tagja, doktorálás előtt áll. Azt csak közvetlen munkatársai, egykori budapesti és szegedi tanárai tudhatták, hogy intenzíven foglalkozik a nádorok Árpád-kori működésével, bár az elmúlt években már néhány publikáció jelezte ez irányú érdeklődését. Szőcs a nádori oklevelek regesztázása, kiadása során nemcsak a szűkebben értelmezett palatinusi működésre vonatkozó diplomákat vette számba, hanem a nádorok egyéb (megyésispánként, magánszemélyként) kiadott okleveleit is lajstromozta. Ugyanígy megtalálhatók a nádort helyettesítő tisztségviselők (alnádorok, nádori albírák) oklevelei is. Az oklevelek kiadásánál a fő rendező elv az időrend volt, ebben különbözik Zsoldos Attila regesztakötetétől, amely azonban minden más tekintetben fő mintája volt. Az időrendbe rendezett oklevelek datálásánál Szőcs Tibornak óriási segítséget jelentett Zsoldos Árpád-kori archontológiája, számos oklevélkritikai megjegyzését ennek segítségével tette meg. Szőcs összesen 51 eddig kiadatlan Árpád-kori oklevelet vagy tartalmi átírást közöl teljes szövegében, Zsoldos Attila királyi családtagokra vonatkozó regesztagyűjteménye pedig becslésem alapján közel 40 — eddig még Fejér Codex diplomaticusában sem közreadott — oklevelet bocsájtott napvilágra. Ismeretes az a becslés, hogy a mintegy 10 000 Árpád-kori oklevél és tartalmi átírás tizede lehet közöletlen, ennélfogva így nagyjából 90 darabbal „beljebb vagyunk". (Körmendi Tamás közlése szerint a kiadatlan oklevelek általában hiteleshelyi kiadványok lehetnek, ezek közzététele éppen a szegedi-pécsi Capitulum munkacsoporttól várható hosszabb távon.) A recenzeált kötetben kiadott nádori oklevelek jó minőségű átírására Szőcs erudícióján kívül garancia lehet a kötet két lektora, az Anjou-kori oklevéltár vezető munkatársaként tevékenykedő Piti Ferenc, valamint a Zsigmondkori Oklevéltár munkálatait irányító C. Tóth Norbert. Azt első ránézésre láthatjuk, hogy a Szentpétery-Borsa-féle regesztáknál bővebb szövegű kivonatokhoz számos esetben terjedelmes oklevélkritikai kommentárok járulnak, amelyek még a Zsoldos-féle kötetnél sem voltak megszokottak. Ezek részletes értékelését e sorok írója nem vállalja, nem lévén igazán szakértője az Árpád-kor kormányzattörténetének. Azt viszont meggyőződéssel mondhatom, hogy benyomásom alapján igencsak alapos, megfontolt értékítéletek olvashatók e kommentárokban. Bizonyosan vannak, akik ezeket az oklevélkritikai megjegyzéseket külön tanulmányként látták volna szívesebben, de lássuk be, itteni szerepeltetésük csak a kötet használatát könnyíti meg. A kötet áttekintése kapcsán néhány apróbb kritika, vagy érdekesség azonban mindenképpen adódik. A 18. számú regesztában a pannonhalmi apátság capitulum-a bizonnyal konvent jelentést hordozott, és nem a semleges „közösség" fogalmát. A 32. számú kivonatban a király közölt valamit a nádorral, és nem jelentést tett neki. A 85. számú regesztában a vadászkutya-gondozókra (caniferi) nyugodtan lehetett volna a régies, de például az Aranybulla-fordításoknál bevett „kutyapecér" kifejezést alkalmazni. A 170. számú kivonat engem is elgondolkoztatott, hiszen itt egy pillanatra összekapcsolódnak Szőcs Tibor és jómagam kutatási területei. Itt a nádor kötelezi Hahót nb. Sol (Saul) dömösi prépostot és fivérét, Atyuszt testvérük, Tamás kalocsai érsek adósságának megfizetésére. A Karácsonyi János által 1257-1261 közé datált, eredetiben nem fellelhető irományt Szőcs 1255-1260 közé vagy jóval későbbre, 1272-1275 közé keltezte. Sol még 1295-ben is dömösi prépostként szerepelt, előtte az 1250-es években pedig bácsi olvasókanonok volt, tehát itt mindenképpen egy igen hosszú főpapi működésről, életpályáról van szó. 1262-ben egy gyanús, vagy inkább hamis oklevél D. kezdőbetűs dömösi prépostról tesz említést (Mon. eccl. Strig. I. 471—472.). Sol 1274 körül viszont már biztosan prépost (Árpád-kori Új Okmánytár IX. 111-112.). Ha a kritikus nádori oklevél az 1270-es években kelt, akkor a D. prépostot említő oklevél hamis mivolta kétségessé válhat, viszont Soltot ekkor el kell helyezni egy jó évtizednyi időre valahol a magyar egyházi középrétegben (1250-es éveket követő további bácsi működése a fennmaradt néhány 1260-as évekbeli adat alapján kizárható, ld. pl. http://www.staff.u-szeged.hu/~capituiyoklevel/bacsl2630000a.htm; Hazai Okmánytár VI. 80.) Olykor igen nagy súlyú kérdésekben is állást foglal a „Regesta palatinorum" közreadója. A 281. számú oklevélben, amely igen híres diploma, az utolsó Árpád-uralkodó anyai nagybátyjának, Albertino Morosininak az ország közössége által való nemesítéséről szól, Szőcs Tibor Gerics József álláspontját fogadja el, és 1298-ra keltezi 1299 helyett. Itt államfői jogkört gyakorolt az 1298. évi országgyűlésre összegyűlt bárói kar, főpapság, nemesség, és más népelemek. Gerics jórészt éppen ezen tevékenységük alapján tudta rendi gyűléssé minősíteni az 1298-as országgyűlést. Az oklevél 1299-re datálása éppen ezt a rendi gyűlés mivoltot gyengítené meg. Végezetül egykori latin-