Századok – 2013
MŰHELY - Pósán László: Áruminőség és vásárlóvédelem a Hanza piacain - a késő középkori porosz források tükrében II/501
518 PÓSÁN LÁSZLÓ ni Novgorodba.13 1 Egy-egy végen általában több ólombélyeg is függött, mert a középkorban nem csak a kész posztót látták el pecséttel, hanem az előállítás során a nyers, a festett, rámázott árut is bélyegezték, azaz a posztókészítésben többszöri, gyártásközi minőség-ellenőrzés létezett. Több céhbeli vagy városi tanácsbéli ellenőr, de arra is volt példa, hogy fejedelmi biztos is felülvizsgálta s láttamozta a végeket. A 13. század végétől, a 14. század elejétől az európai kereskedelmi forgalomba került posztók esetében már általánosnak volt mondható a származást és minőséget igazoló plombázás, megpecsételés.132 Többnyire ezek alapján vetették ki a szövetekre a vámot is. Az angliai vámkönyvekben például gyakran minőség szerint jegyezték fel a Hanza kereskedők által vásárolt posztót, és különbséget tettek vékony illetve vastag szövet között (panni crinibus, panni de burello).13 3 A gyapjúszövet minőségét alapvetően a nyírás milyensége határozta meg: a félkész szövetet kártolással bolyhossá tették, majd a bolyhokat megnyírták, s így alakították ki a megfelelően puha tapintású szövetfelületet. Ez a munkafolyamat igen nagy odafigyelést, precizitást igényelt. A legjobb minőségű posztókat kétszer, sőt olykor háromszor is kibolyhozták, majd megnyírták.134 A Hanza brüggei kereskedelmi képviselete 1406. június 5-én még az eladásra szánt posztók hajtogatási módjáról is rendelkezett.13 5 Egy 1423-ból származó levél szerint a posztón kívül más textiláruk minőségével kapcsolatban is merültek fel kifogások: a Bergenben tartózkodó angol kereskedők Göttingen magisztrátusának írott levelükben tették szóvá az onnan származó lenvászon minőségét.136 A Hanza kereskedelem árucikkei között kiemelt jelentősége volt a viasznak is, melynek nagy része az orosz területekről, Rjazany vidékéről, Litvániából, Livóniából, Poroszországból és Lengyelországból származott.13 7 A livóniai Hanza-városok közül különösen Reval (ma Tallin) és Riga bonyolított le nagy forgalmat. Rigai források szerint 1286 és 1352 között a feljegyzett 2000 kereskedelmi ügyletből 428 (21,4%) viasszal volt kapcsolatos. A viasz ugyanis a középkori Európa egyik legkeresettebb termékének számított; gyertyát készítettek belőle (döntően egyházi célokra), de az oklevelek lepecsételéséhez, üvegek lezárására, sőt írótáblák készítésére is viaszt használtak.138 A nagy kereslet miatt a viaszt már az előállító területeken is nagy mennyiségben s gyakran hamisították faggyúval, vajjal, gyantával, borsóliszttel, homokkal, téglaporral.139 A ha-131 HUB III. 321., 564., 596., 597. sz. 132 Endrei W.\ Patyolat és posztó i. m. 56-57.; Miskolczy István: A középkori kereskedelem története. Máriabesnyő-Gödöllő 2008. 26. 133 K Kunze: Hanseakten aus England von 1275 bis 1412. Halle 1891. 11., 12, 319, 350, 355. sz. 134 Spufford, P.\ Hatalom és haszon i. m. 245.; Endrei W: Patyolat és posztó i. m. 26.; Szende László: Műhelyek, mesterségek a késő középkori és kora újkori Magyarországon. In: A magyar kézművesipar története. Szerk. Szulovszky János. Bp. 2005. 161. 135 HUB V 722. sz. 136 HUB VI. 533. sz. 137 Wilhelm Stieda: Revaler Zollbücher und -quittungen des 14. Jahrhunderts. Halle 1887. 112-114.; Konrad Bahr: Handel und Verkehr der deutschen Hanse in Flandern während des 14. Jahrhunderts. Leipzig 1911. 131. 138 Johannes Otto Hüsing: Honig, Wachs und Bienengift. Wittenberg 1956. 38. 139 HUB III. 586. sz.
