Századok – 2013
MŰHELY - Pósán László: Áruminőség és vásárlóvédelem a Hanza piacain - a késő középkori porosz források tükrében II/501
ÁRUMINŐSÉG ÉS VÁSÁRLÓVÉDELEM A HANZA PIACAIN 507 loei sóval, s más só komolyabb mennyiségben nem is nagyon volt forgalomban. A 14. század második felétől jelent meg a Balti-tenger vidékén a lüneburginál (s oldesloeinél) harmadával alacsonyabb áru, Franciaország atlanti partjairól származó tengeri, vagy ún. „öböl" {Baien) só, majd a 15. századtól az Ibériai-félszigetről származó tengeri só. Elsősorban a porosz és livóniai, azaz a Német Lovagrend államához tartozó Hanza-városok küldték hajóikat Franciaországba, Portugáliába és Spanyolországba, hogy megtörjék Lübeck sómonopóliumát.43 Egy 1426. március 26-i feljegyzés szerint a danzigi hajók már jó két évtizeddel korábban is elvitorláztak Lisszabonba sóért.4 4 1426 májusában Danzig város tanácsa levelet írt VI. Jánoshoz, Bretagne hercegéhez Mathias Sculteti danzigi kereskedő ügyében, aki Poroszországból különböző árukkal megrakodva Angliába vitorlázott, majd onnan a francia „öböl" kikötőibe ment, hogy ott sót vásároljon, de a bretonok angolnak nézték, megtámadták és kirabolták. A magisztrátus kérte a hercegtől az alattvalói okozta kár jóvátételét.45 Egy 1428. április 25-én kelt oklevél szintén tengeri sót szállító porosz hajókról tett említést, amelyeket Lübeck tartóztatott fel.4 6 Ederic Janssoen amszterdami kereskedő Livóniába, Reval városába szállított „öbölsót" 1428 tavaszán.4 7 Azt, hogy a porosz hajók egészen Spanyolországig elvitorláztak sóért, azok a panaszos levelek is tanúsítják, melyek arról szólnak, hogy egy-egy porosz kereskedőt vagy hajót kiraboltak a spanyolok.4 8 Néhány feljegyzés a Balti-tengerre és a Német Lovagrend államába érkezett spanyol hajóról is megemlékezik, melyek szintén tengeri sót szállítottak.4 9 De a tengeri sóval folytatott kereskedelembe Lübeck is bekapcsolódott, mert a 15. században a lüneburgi (és oldesloei) sótermelés máinem volt képes kielégíteni a keresletet és szükség volt a tengeri sóra is. Ugyanakkor a lüneburgi só, magasabb ára ellenére, továbbra is fontos kereskedelmi cikk maradt, mert sokkal jobb minőségű volt, mint a francia vagy ibériai tengeri só.5 0 1428. október 19-én a danzigi Pfundmeister (kikötői vámszedő) arról tájékoztatta a Német Lovagrend nagymesterét, hogy a kikötőbe 110 lüneburgi sóval és egyéb, jórészt flandriai áruval megrakott hajó érkezett.51 Még ez év tavaszán a danzigi magisztrátusnak azért kellett levelet írnia Rostockba, hogy azt a lüneburgi sóval megrakott danzigi hajót, amit ott feltartóztattak, engedje hazatérni Poroszországba.5 2 A lüneburgi só meghatározó jelentőségét mutatta, hogy a Hanza-városok 1411-ben a lüneburgi Tonnét tették meg a só kötelező mérték-43 Hanserecesse. Die Recesse und andere Akten der Hansetage von 1256-1430. I. Abt. Bd. 1-8. Bearb. Wilhelm Junghaus, Karl Koppmann. Leipzig 1870-1897. (a továbbiakban: HR I.) itt: HR 1.5. 201. sz.; Die Handelsrechnungen des Deutschen Ordens. Hg. Carl Sattler, Leipzig 1887. 473., 493., 498., 502-504., 509. 44 HUB VI. 620. sz. 45 HUB VI. 629. sz. 46 HUB VI. 731. sz. 47 HUB VI. 716. sz. 48 HUB VI. 393., 419. sz. 49 HUB VI. 28.9, 378. sz. 50 Froese, W.: Geschichte der Ostsee i. m. 155.; Jourdin, M. M. du: Europa és a tenger i. m. 174.; Bechtel, H.: Wirtschaftsgeschichte i. m. 321. 51 HUB VI. 764. sz. 52 HUB VI. 729. sz.
