Századok – 2013
MŰHELY - Pósán László: Áruminőség és vásárlóvédelem a Hanza piacain - a késő középkori porosz források tükrében II/501
508 PÓSÁN LÁSZLÓ egységévé, melyből 12 tett ki 1 Lastot, míg az ún. „öbölsóból" 18 Tonne felelt meg 1 Lastnak.53 Arról is rendelkeztek, hogy 1 Tonne só 23 Liespfundnak feleljen meg úgy. hogy a hordók faanyaga 3, a beléjük rakott só pedig 20 Liespfundot nyomjon.54 (1 Leispfund = 14 Markpfund = 6,804 kg; 1 Markpfund = 0,486 kg)55 A minőségi lüneburgi (és oldesloei) só mérésére szolgáló hordókat bükkfából kellett készíteni.5 6 A lüneburgi só-Tonne még a 18. században is általánosan ismert és használt volt a Balti-tenger térségében.5 7 Jobb minőségük s magasabb áruk miatt a lüneburgi és oldesloei sót nem egyszer megpróbálták hamisítani a középkorban, vagy más, gyengébb minőségű sót jobb állagúnak beállítani. Arra, hogy ez korántsem volt ismeretlen kereskedői praktika, többek között abból is következtethetünk, hogy gyakran egy-egy város magisztrátusa írt az áru minőségét igazoló levelet annak a városnak, ahol azt tulajdonosa értékesítette. így példáúl egy 1434. március 11-én kelt levélben Lübeck város tanácsa tanúsította, hogy az a 19 Tonne oldesloei só, amit egy lübecki kalmár Danzigba szállított, valóban eredeti, nem hamisítvány.58 Egy 1439. október 14-i levél szerint Ludeke Provest lübecki polgár 7 Last lüneburgi sót szállított üzlettársának, Albrecht Benedict danzigi polgárnak, aki ebből 4 Last mennyiséget értékesített is Thorn városában, de 10 Last mennyiségről állította, hogy lübecki partnerétől származik, azaz feltehetően máshonnan való, gyengébb minőségű sót akart magasabb áron eladni. Ludeke ezt sérelmezte, magát tisztességes és becsületes embernek tartotta, aki soha nem árult hamis minőségű sót.59 1440 februárjában Lübeck arra kérte Danzig város tanácsát, hogy a mindenhol elismert oldesloei sóról, amit Lübeckből szállítottak a porosz kikötővárosba, ne beszéljen úgy, mintha az hamis lenne.60 1440 júliusában Danzig magisztrátusa próbamennyiséget küldött Lübeckbe a vitatott sóból,61 de arról, hogy mi lett az ügy vége, a források már sajnos nem tájékoztatnak. Jó minősége, magas ára, és az iránta megnyilvánuló kereslet miatt még későbbi források is bizonyítják, hogy voltak próbálkozások, csalások a lüneburgi és oldesloei sót illetően.6 2 A haszon növelése érdekében a középkori kereskedők azzal a ma sem ismeretlen megtévesztéssel, csalással is éltek, hogy valójában kevesebb árut adtak el a vevőnek, mint amiért az fí-53 Wolf, T.: Massentransport zur See i. m. 230.; Harald Witthöft: Zeichen, Verpackung, Mass/Gewicht und Kommunikation im hansischen Handel. In: Der Hansische Sonderweg? Beiträge zur Sozial- und Wirtschaftsgeschichte der Hanse. Hg. Stuart Jenks, Michael North. Köln-Weimar-Wien 1993. 208. 54 HR 1.6. 50. sz. 55 Harald Witthöft: Maß- und Gewichtsnormen im hansischen Salzhandel. Hansische Geschichtsblätter 95. (1977) 57-60. 56 Werner Böhnke: Der Binnenhandel des Deutschen Ordens in Preussen und seine Beziehung zum Aussenhandel um 1400. Hansische Geschichtsblätter 80. (1962) 72. 57 Harald Witthöft: Umrisse einer historischen Metrologie zum Nutzen der wirtschafts- und sozialgeschichtlichen Forschung. Maß und Gewicht in Stadt und Land Lüneburg im Hanseraum und im Kurfürstentum/Königreich Hannover vom 13. bis zum 19. Jahrhundert. Göttingen 1979. 694-696. 58 HUB VII. 1. 13. sz. 59 HUB VII. 1. 504. sz. 60 HUB VII.l. 532. sz. 61 HUB VII.l. 590. sz. 62 HUB IX. 1247. sz.
