Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Erős Vilmos: Utak a „Népiségtörténet"-hez: Mályusz Elemér és Szabó István I/33
UTAK A „NÉPISÉGTÖRTÉNET"-HEZ: MÁLYUSZ ELEMÉR ÉS SZABÓ ISTVÁN 47 Mályusz ezekben megfogalmazott nézeteinek egyik talpköve — mint erről szintén esett szó — a Szekfűék által kifejtett koncepció bírálata. Szerinte ugyanis a Magyar Történet írói nem eléggé következetesek a szellemtörténeti, világnézeti kategóriák alkalmazásában. Hóman például nem is igen használja ezt, pedig — mint Mályusz azt az „Árpádházi Boldog Margit" című tanulmányában, vagy „A gótika Magyarországon" című előadásaiban egyértelműen igazolja — nálunk a középkorban a Nyugattal szinte egy időben jelentkezett a gótikus művelődés, amelynek jelentősége a román korival szemben az elvilágiasodás, tehát egy világiasabb, evilágibb szemléletmód meggyökereztetése. De Mályusz kritikájának fő tüze — természetesen — Szekfű ellen irányul, aki szerinte nem következetes a világnézeti kategóriák alkalmazásában. Ugyanis Mátyás korára teszi pl. a reneszánsz időszakát s a 18. századra a barokkot, kérdés viszont, hogy mi történt a kettő közötti időszakban, netán a magyar művelődés megállt és megmerevedett? Mályusz megoldási javaslata a dilemmák feloldására az, hogy tegyük a 16. századra a reneszánsz idejét, a 17. századra pedig a barokkot (Erdély történetéből szerinte számtalan példa bizonyítja eljárásának jogosságát), a 18. század pedig a felvilágosodásé. így ebből nem kell a magyar művelődés stagnálására következtetni, sőt igazolni lehet, hogy a magyar művelődés — ekkor is — egyidejűleg és önerejéből képes volt követni és befogadni a nyugati szellemi áramlatokat.54 Mályusz kutatásai közül végül az egyháztörténeti vonatkozásúakat emelném ki, amelyek, mint erről szó esett, részben érintkeznek a már említett társadalom- és szellemtörténeti írásokkal. Ezek közül a legfontosabbak az „Árpádházi Boldog Margit", az 1939-es „Türelmi rendelet", a negyvenes évek tanulmányai (pl. a pálosrenddel vagy az ágostonrenddel kapcsolatban)55 , illetve mindezek betetőzéseként az „Egyházi társadalom a középkori Magyarországon" című szintézis. Mályusz személy szerint evangélikus volt, ez természetesen nagyban meghatározta nézeteit, amelyeket szintén nem utolsósorban Szekfű Gyulával szemben alakított ki. Szerinte ugyanis a protestantizmus nem csupán a vallási-felekezeti egység megbontására törekedett, s 16. századi gyors elterjedése sem csupán azzal magyarázható, hogy a földesurak felülről, gyakran erőszakos eszközökkel terjesztették, hanem — s itt természetesen Max Weber, illetve Ernst Troeltsch56 nézeteit osztja — részben polgári értékeket fogalmazott meg (nemzet/nép, racionalizmus, individualizmus, evilágiság). Gyors elterjedése pedig inkább társadalmi okokkal magyarázható, hiszen a középkori fejlődést általában is egy elvilágiasodási folyamat jellemezte. Ennek állomása például a gótika, általában a lovagi műveltség — vö. a „Toldi monda"5 7 —, de Thuróczy is, valamint mondjuk a pálosrend „devotio moderna"-ja a középkor végén. Mindennek pedig az egyik legfontosabb hozadéka egy világi értelmiségi réteg kialakulása volt, s ezáltal már 54 Vö. minderről részletesen Erős V: A Szekfű-Mályusz vita. i. m. 55 Vö. Mályusz Elemér: Az ágostonrend a középkori Magyarországon. Egyháztörténet, 1943/1. 427^140; Mályusz Elemér: A pálosrend és a Devotio moderna. Budapesti Szemle, 266. kötet. 1944. 95-100; Mályusz Elemér: A pálosrend a középkor végén. Egyháztörténet, 1945/3. 1-53. 56 Vö. pl. Troeltsch, Ernst: Die Bedeutung des Protestantismus fúr die Entstehung der modernen Welt. Berlin, 1911. 57 Vö. In: Mályusz E.: Klió szolgálatában, i. m. 108-129. Eredetileg Mályusz Elemér: A Toldi-monda történeti alapja. Hadtörténeti Közlemények, 1924/1—II. 3-32.
