Századok – 2013
MŰHELY - Pósán László: Áruminőség és vásárlóvédelem a Hanza piacain - a késő középkori porosz források tükrében II/501
506 PÓSÁN LÁSZLÓ ben a heringek milyen óriási tömegben vonultak az 0resund partjaihoz: A norvég és a dán királyság között van egy egészen szűk tengerág, amely csak nagyjából egy-vagy két mérföld széles ... szeptemberben és októberben a hering ezen a szoroson át vonul egyik tengerből a másikba, oly nagy tömegben, hogy az kész csoda, s ebben a két hónapban ... annyi úszik le ezen a 15 mérföld hosszúságú szoroson, hogy karddal lehetne vágni őket... Minden évben bárkák és hajók gyűlnek ide egész Németországból és Poroszországból a mondott hónapokban..., s úgy tartják általában, hogy a hajók szám szerint 40000-en vannak,.."36 A mai dél-svédországi, a középkorban a dán királysághoz tartozó Skâne (Schonen) félszigeten Skanêr és Falsterbo települések partjainál minden évben számos kereskedő gyűlt össze, hogy felvásárolja, s ottani telephelyükön, az ún. Vittében feldolgozza s tartósítsa a kifogott halat. A középkori kereskedelemben forgalomba került sózott hering jelentős hányada a skânei (schoneni) vásárokról származott. 1400 táján a félszigetről importált hering kb. 30.0000 Tonne, azaz 40.860.000 kg (40.860 tonna), a tárolására szolgáló hordókkal együtt pedig 47.460.000 kg (47.460 tonna) mennyiséget tett ki.37 (1 Tonne hering = 139,2 kg (nettó) + 19 kg (hordó) = 158,2 kg)38 Míg a halászati jogot a dán halászok gyakorolhatták, a kifogott hal sózását és hordókba csomagolását a német (Hanza) kereskedők előjogává tette a dán korona.3 9 Minden Vitte megjelölte a tőle kikerülő heringes hordókat, ami egyfajta minőségi biztosítékot és a bele csomagolt hering fajtáját is jelentette.4 0 Mivel a szárítás és füstölés igen lassú tartósítási eljárás volt, a nagy tömegben kifogott és kereskedelmi forgalomba hozott heringet lényegében sózással konzerválták. 4-5 hordónyi heringhez 1 hordó sóra volt szükség.4 1 A Hanza térségben Lüneburg és Oldesloe városa volt a legfontosabb sóelőállító központ. Lüneburgban már a 10. századtól működött salina. A 14. század elején a lüneburgi sókitermelés éves mértéke elérte a 15.000 Tonne mennyiséget (kb. 2.499.000 kg = 2499 tonna), azaz megháromszorozódott a 13. századhoz képest, csúcspontja pedig a 15. század végén volt mintegy 22-26.000 Tonne mennyiséggel.42 A lüneburgi só fő felvásárlói a lübecki kereskedők voltak, így Lübeck gyakorlatilag monopolizálta a sókereskedelmet és a sóárakat. A 14. század közepéig Lübeck látta el a Balti-tenger térségét lüneburgi és oldes-36 idézi Michet Mollal du Jourdin: Európa és a tenger. Bp. 1996. 181-182. 37 Angelika Lampen: Fischerei und Fischhandel im Mittelalter. Wirtschafts- und Sozialgeschichtliche Untersuchungen nach urkundlichen im Gebiet des Deutschen Reiches. (Historische Studien 461.) Husum 2000. 155. 38 Thomas Wolf: Massentransport zur See und Quintifizierung für die historische Forschung. In: Der Hansische Sonderweg? Beiträge zur Sozial- und Wirtschaftsgeschichte der Hanse. Hg. Stuart Jenks, Michael North. Köln - Weimar - Wien 1993. 230.; Revaler Schiffslisten 1425-1471 und 1479-1496. (Quellen und Studien zur baltischen Geschichte 13.) Hg. Reinhard Vogelsang. Köln-Weimar-Wien 1992. 31. 39 Wolfgang Froese: Geschichte der Ostsee. Völker und Staaten am Baltischen Meer. Gernsbach 2002. 151.; Pósán László: Skandinávia a középkorban. Debrecen 2012. 82. 40 Lampen, A.: Fischerei und Fischhandel im Mittelalter i. m. 157-159. 41 Froese, W.: Geschichte der Ostsee i. m. 151.; Walter Fellmann: Die Salzproduktion im Hanseraum. In: Hansische Studien. Hg. Gerhard Heitz, Manfred Unger. Berlin 1961. 58.; Peter Spufford: Hatalom és haszon. Kereskedők a középkori Európában. Bp. 2007. 302. 42 Lampen, A.: Fischerei und Fischhandel im Mittelalter i. m. 177.
