Századok – 2013
MŰHELY - Pósán László: Áruminőség és vásárlóvédelem a Hanza piacain - a késő középkori porosz források tükrében II/501
502 PÓSÁN LÁSZLÓ rantálása. Egy-egy negatív példa, kifogásolható árucikk a vétlenek renoméját és üzleti kilátásait is rontotta. A céhek feletti felügyeletet ellátó városi hatóságok olykor kíméletlen szigorral léptek fel a visszaélésekkel, csalásokkal szemben. így például 1433-ban Kölnben máglyán égettek el egy takácsot, aki a posztó minőségét igazoló ólombélyeget hamisított. Ypern városa hasonló vétségért 7 évi száműzetést szabott ki.5 A középkori Magyarországon az erdélyi szász területeken azt a takácsot, akinek posztója nem érte el a meghatározott méretet (hosszúságot és szélességet), de termékét mégis rendes végként árulta, portékája elkobzásával büntették. Amennyiben hamis szövetet készített (azaz a céhszabályzatban foglaltaktól eltérő anyagokat is kevert a gyapjúhoz), minden ingó vagyonával felelt. Ugyanilyen szankciókkal sújtották a budai posztókészítőket is, ha a gyapjú közé más állati szőrt kevertek.6 A városi hatóságok mellett olykor a fejedelmek, tartományurak is rendelkeztek bizonyos áruk minőségi követelményeire vonatkozóan. III. János, Brabant hercege például a brabanti posztó minőségét és méretét kifogásoló porosz városok kereskedőinek panaszát követően 1350. március 18-án úgy rendelkezett, hogy hercegségében egységesen a leuveni posztó minősége és mérete alapján lehet csak posztót készíteni.7 A brabanti posztó a 14. században elsősorban Köln és az Alsó-Rajna-vidék más városainak közvetítésével szárazföldi úton került Közép-Európába, de a század végén már a porosz Hanza városok kereskedői szállították nagy mennyiségben Sziléziáig, Kis-Lengyelországig és tovább.8 A városi magisztrátusok a helyben előállított termékeken kívül a helyi piacra vagy vásárra hozott egyéb áruk minőségét is szigorúan ellenőrizték. A Német Lovagrend államában a városi tanácsok a városba hozott, eladásra szánt áruk felett ún. Brake-jogot, azaz minőségi vizsgálatot gyakoroltak. Tranzitáruk esetében viszont nem került sor áruminőségi ellenőrzésre.9 Az eladásra szánt, behozott áruk minőségellenőrzésével párhuzamosan a legtöbb városban pontos feljegyzéseket vezettek a városba érkezőkről és távozókról egyaránt.1 0 A Német Lovagrend államában 1437. december 15-én a nagymester, 1445. május 22-én pedig a porosz rendek is törvénybe foglalták, hogy minden városban kötelező heti piacot tartani, de egyetlen város sem tarthat évente egy vásárnál többet.1 1 A heti piacokon értékesíthették termékeiket a kézművesek, a vá-5 Endrei Walter. Patyolat és posztó. Bp. 1989. 54. 6 Skorka R.: A céhrendszer kibontakozása i. m. 123. 7 Hansischen Urkundenbuch. Bearb. Karl Kunze, Walther Stein, Konstantin Höhlbaum, Hans-Gerd von Rundstedt. Bde. I-VIII. Leipzig-Weimar 1876-1939. (a továbbiakban: HUB) itt: HUB III. 677. sz. 8 Wolfgang Kehn: Der Handel im Oderraum im 13. und 14. Jahrhundert. Wien 1968. 75., 85.; Székely György: A németalföldi és az angol posztó fajtáinak elterjedése a XIII-XVIII. századi Közép-Európában. Századok 102. (1968: 1-2. sz.) 15.; Heinrich Wendt: Schlesien und der Orient. Breslau 1916. 30. 9 Fritz Gause: Die Geschichte der Stadt Königsberg in Preußen. Bd.I. Von der Gründung der Stadt bis zum letzten Kurfürsten. Marburg 1996. 146. 10 Vö. pl. Tabliczki woskowe miasta Torunia ok. 1350 - I. Pok. XVI w. wydali Karol Górski, Witold Szczuczko. (Towarzystwo naukowe w Torunin, Fontes 69.) Warszawa-Poznan-Torun 1980. 189-192. 11 Acten der Ständetage Preussens unter der Herrschaft des Deutschen Ordens. Hg. Max Toeppen. Bde. I-V Leipzig 1878-1886. (a továbbiakban: ASP) itt: ASP II. 31., 410. sz.
