Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Erős Vilmos: Utak a „Népiségtörténet"-hez: Mályusz Elemér és Szabó István I/33
46 ERŐS VILMOS turns in Ungarn" 47 című 1927-es tanulmánya. Itt Mályusz — egyebek mellett — a magyarországi városok belső szerkezetét elemzi s arra mutat rá, hogy e városok alapvetően arisztokratikus berendezkedésűek. A város fő tisztségviselőit, az ún. belső tanácsot (magistratust) megválasztó külső tanács (nagy tanács) ugyanis bizonyos idő elteltével önmagát egészíti ki, s ezáltal oligarchikus testületté válik, a (többnyire német etnikumú) városi patríciusok ugyanis így kívánják megőrizni pozícióikat az általában magyar beköltözőkkel szemben. A városok (tehát a magyarországi polgárság) így nem is lehetnek igazából a magyar nemzeti-demokratikus küzdelmek katalizátorai, amire ékes példa 1848-49-ben játszott szerepük, amikor is többen közülük a Habsburgokat támogatták.48 Mályusz számára a városok ilyen berendezkedéséhez képest jóval demokratikusabbnak tűntek a rendi, köznemesi vezetésű intézmények (akár a vármegye, de a rendi országgyűlés is), hiszen ezek — persze csak a nemességre szorítkozóan — választásokon alapultak, s ezeket a 19. századi polgári fejlődés és átalakulás során csak polgári tartalommal kellett volna megtölteni. Természetesen megkerülhetetlenek Mályusz szellem-, művelődés- és egyháztörténeti kutatásai is, amelyek ráadásul — úgy tűnik — igen szoros elméleti nexusban vannak fent említett kutatási irányaival. A szellem-, illetve művelődéstörténeti írások közül ki lehet emelni az „Arpádházi Boldog Margit"(1933)4 9 című tanulmányt, a szegedi egyetemen tartott s nemrégiben közzétett „A felvilágosodás Magyarországon"50 című előadásokat, a harmincas években a budapesti egyetemen tartott „A gótika Magyarországon" című kurzusokat (amelyek alapvető részét képezik a végül is 1971-ben könyvformában megjelent „Az egyházi társadalom a középkori Magyarországon"-nak), valamint a Szekfű „Magyar Történeté"-ről írt bírálatait a Budapesti Szemlében, „Magyar reneszánsz - magyar barokk"5 1 címmel. Hozzá kellene tenni, hogy sok tekintetben szellemtörténeti fogantatásúak illetve vonatkozásúak pl. „A Rákóczi kor társadalma"(1935)5 2 , „A türelmi rendelet" című forrásgyűjteményhez írott nagy ívű bevezetés, de a hatvanas években készült krónikatanulmányok, így a „Thuróczy János krónikája" vagy „A királyi kancellária és krónikaírás"5 3 című írások is. 47 Vö. Mályusz Elemér: Geschichte des Bürgertums in Ungarn. Vierteljahrschrift für Sozialund Wirschatgeschichte, 1927/20. 356-407. Mályusz vitájára ezzel összefüggésben Oszetzky Dénessel vö. Erős V: A Szekfű-Mályusz vita. i. m. 48 Ugyanezt a véleményt képviseli Szabó István: Magyarország története 1301-1525. Debrecen, 1951. 168. (Ez a kiadvány Szabó István egyetemi előadásainak szövegét tartalmazza.) 49 Újabban vö. In: Mályusz E.: Klió szolgálatában, i. m. 73-107. Eredetileg Mályusz Elemér: .Árpádházi Boldog Margit. A magyar egyházi műveltség problémája. In: Emlékkönyv Károlyi Árpád születése nyolcvanadik fordulójának ünnepére. Budapest, 1933. 341-384. 50 Vö. Mályusz Elemér: Magyarország története a felvilágosodás korában. (Soós István szerk.) Osiris Kiadó, Budapest. 2002. 51 Vö. újabban Erdősi Péter: Barokk és neobarokk. Két fogalom kölcsönhatása Magyarországon. Korall, 2006/23. 155-186. Illetve Erős V: A Szekfű-Mályusz vita. i. m. 52 Vö. Mályusz Elemér: A Rákóczi kor társadalma. In: Rákóczi emlékkönyv halálának kétszáz éves évfordulójára I—II. (Szerk. Lukinich Imre) Budapest, 1935. II. 25-58. 53 Vö. pl. In: Mályusz Elemér: Klió szolgálatában, i. m. 298-332. Eredetileg Mályusz Elemér: Thuróczy János krónikája. Budapest, 1944.
