Századok – 2013
MŰHELY - Gál Judit: IV. Béla és I. Uroš szerb uralkodó kapcsolata II/471
IV. BÉLA ÉS I. UROS SZERB URALKODÓ KAPCSOLATA 495 ményt a cseh Szent Vencel legendái képezték, amelyek nyugati és keleti keresztény hagyományokat ötvöztek.25 6 A fiatal keresztény államokban, így a szerbek lakta területeken is, éltek még a pogány hagyományok 11-12. század során. Ezeknek a pogány rituáléknak és kultuszoknak a nyomai az uralkodói életrajzokban is kimutathatóak.25 7 Az életrajzírások egyik legfontosabb alapjaként a 9-10. századi dukljai uralkodó, a latin rítus szerint megkeresztelkedett Szent Vladimir legendája szolgált.258 Ebben Vladimir korának mártír, aszkéta uralkodói ideálját testesítette meg, hasonlóan a cseh Szent Vencelhez.259 A dukljai uralkodó életrajza azért is különösen fontos, mert nagyon sok jellegzetes motívumot vettek át belőle a későbbi művek írói.26 0 A Zitijék sorát az 1167 és 1196 között uralkodó Stefan Nemanja fiai nyitották, akik apjuk halálát követően elkészítették annak életrajzát. Szent Száva (1175-1235) 1208-ban írta meg munkáját Zitije gospodina Simeona címmel.261 Ez az életrajz, mivel írója egyházi személy volt, elsősorban a vallással kapcsolatos elemeket állította a középpontba.26 2 Ezzel szemben testvére, Stefan (1165 k.-1227), aki később Szerbia első királya lett, egy szekulárisabb jellegű munkát hozott létre, amelynek a zitije Simeona Nemanje címet adta.263 A harmadik életrajzíró egy hilandari szerzetes, Domentijan volt (1210 k.-1264 u.).26 4 Hozzá köthető Szent Száva első életrajza, illetve Szent Simeon26 5 biográfiája is. Ót követte tanítványa Teodosije (1246 k.-1328 k.), aki Szent Száva második életrajzát írta meg. Teodosije munkája igen népszerű volt a középkorban, sok másolata fennmaradt.26 6 A zitijék nemcsak vallási szempontból töltöttek be fontos szerepet, hanem Raska és a Nemanja-dinasztia legitimizálásában is a keresztény Európában. Erre a funkcióra akár Magyarország is példaként szolgálhatott a szomszédos állam számára. A mű ereje abban rejlett, hogy a liturgikus hagyományokat képes volt ötvözni az állam érdekeivel.26 7 A 13-14. század során a lovagregények26 8 és a magyar szentkultuszok is jelentős hatást fejtettek ki az életrajzírásra.26 9 256 Henrik Birnbaum: Byzantine Tradition Transformed: the Old Serbian Vita. In: Aspects of the Balkans. Continuity and Change. Ed. Henrik Birnbaum, Speros Vryonis. Mouton 1972. 270. 257 Hafner, S.: Studien i. m. 37. 258 Szent Vladimir legendája ószláv nyelven íródott, valószínűleg nem sokkal az uralkodó halála (1018) után. Ez a mű azonban elveszett. Egy későbbi latin nyelvű változata maradt fenn a „Libellus Gothorum" című munkában, egy dukljai szerzetes krónikájának (Letopis popa Dukljanina) részeként. Minden valószínűség szerint egy bencés szerzetes írhatta. A mű datálása nem egyértelmű, a legvalószínűbb, hogy a 12. század második felében jött létre, 1. Hafner, S.: Studien i. m. 40-53. 259 Marjanovic-Dusanic, S.: Relikvije i. m. 73. 260 Hafner, S.: Studien i. m. 45. 261 Marinkovic, R.: Medieval Literature i. m. 56. 262 p re drag Stepanovic: A régi szerb irodalom története. Bp. 2005. 95. 263 Birnbaum, H.: Byzantine Tradition Transformed i. m. 249. 264 Marinkovic, R.: Medieval Literature i. m. 57. 265 Stefan Nemanja kanonizált neve. 266 Jovan Deretic: Istorija srpske knjizevnosti. Beograd 1983. 13. 267 Hafner, S.: Studien i. m. 45. 268 Redep, J.: Aleksander veliki i kralj Milutin i. m. 33. 269 Klaniczay Gábor: Az uralkodók szentsége a középkorban. Bp. 2000. 135.
