Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Blazovich László: Az öröklési jog a középkori jogkönyvekben és a városi gyakorlatban II/411
AZ ÖRÖKLÉSI JOG A KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEKBEN 425 használata után a jobbágyok szolgáltatásokkal tartoztak az úrnak, amelyektől szabadulás általában hosszú időt vett igénybe.] A kiváltságokat nem egységesen kapták a városok. Amíg Sopron esetében számos megkötést tett a király, addig a pesti polgároknak már korábban, 1244-ben sokkal nagyobb szabadságokat adott, biztosította a szabad adás-vételt és azok számára, akiknek nem voltak utódai, a szabad örökítés jogát.6 8 E jogban benne foglaltatik az is, hogy a lemenőkkel bírók szintén a földesúrtól, a királytól függetlenül örökíthetnek, ám nem tekinthettek el utódaik jogaitól. A pesti adománylevél mintájára készült Maros (Nagymaros) számára adott kiváltságlevélben ugyancsak olvashatjuk az adás-vétel és örökítés szabadságát.6 9 Kitért erre a korponai hospeseknek 1244-ben, és Kaproncának 1356-ban adott privilégiumlevél is.7 0 A Komárom népének és polgárainak 1331-ben adott szabadságlevél ugyanezt mondja, ám ott megmaradt a telkenkénti fél fertő adó, amelyet dénárokban tartoztak befizetni, és amely a földesúri kötöttséget jelentette.7 1 A privilégiumlevelekben e tekintetben meglévő különbségeket szemléletesen mutatja a Sárvár és Kőszeg városok számára kiadott két adománylevél. A sárszigeti hospesek számára 1328. május 10-én állította ki oklevelét a király, a kőszegieknek pedig ugyanezen év június 3-án.7 2 A sárvári kiváltságlevélről Érszegi Géza megállapította, hogy „szövege minden formulájában azonos a kőszegi polgárok kiváltságlevelével, mindkettő tökéletesen megegyezik az ekkori méltóságnévsorral".7 3 A két oklevél között a formai mellett nagy a tartalmi hasonlóság is, azonban adódnak különbségek. A minket érdeklő részek az alábbi módon szólnak: „A közöttük telket szerző, illetőleg házakat építő külső személy, hogy örökségi jogon birtokolhassa tulajdonát, 12 dénárt tartozzék a bírónak fizetni; s hasonlóképpen, ha valaki eltávozva tőlük házait vagy építményeit el akarná adni vagy elidegeníteni, a bírónak 12 dénárt megfizetve távozhasson csak el összes javaival együtt, mondja a Sárvárnak adott oklevél."74 A kőszegi kiváltságlevélbe ugyanez a rész az alábbi módon került be: „Továbbá, ha bárki közülük a mondott városunkból távozni akarna, összes javaiban és személyében sértetlenül, a jogos földbér megfizetése és a házak eladása után távozhat onnan. Továbbá óhajtjuk, hogy az említett polgárok a gabonaneműekből minden kepe után csak 10 dénárt fizessenek. .. .Mindenekelőtt óhajtjuk, hogy ha a polgárok közül bárki városunkból, ahogy fentebb mondtuk, távozni akarna, dolgaiban és személyé-68 CDH IV/l. 326-327. 69 CDH VIII/2. 514-517. Magyar fordítását készítette Géczi Lajos: Levéltárak-kincstárak. Források Magyarország levéltáraiból (1000-1686). közreadja: Blazovich László - Érszegi Géza - Turbuly Éva Budapest-Szeged 1998. 243-245. 70 CDH IV/1. 350-351.; CDH IX/2. 496-497. 71 CDH VIII/3. 532-533. 72 Érszegi Géza: Középkor. In: Sárvár monográfiája, szerk. Dr. Horváth Ferenc. Szombathely. 1978. 204-206. 18. jegyz.; Anjou-kori oklevéltár (Továbbiakban: AOklt.) XII. 1328. Szerk.: Almási Tibor. 253. sz.; CDH VIII/3. 279-283.; AOklt. XII. 304. sz. 73 Érszegi G.: Sárvár i. m. 204. 18. jegyz. 74 „Item si quis extraneus sessionem comparaverit et domos edificaverit, duodecim denarios iudici dare teneatur, ut hereditario iure possit possidere, Similiter si quis domos aut edificia vendere et ab ipsis alienare voluerit, duodecim denarios iudici persolvendo cum suis omnibus libéré transeat rebus et secure." - Érszegi G.: Sárvár i. m. 205.; AOklt. XII. 1328. 132. 253. sz.
