Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Blazovich László: Az öröklési jog a középkori jogkönyvekben és a városi gyakorlatban II/411
AZ ÖRÖKLÉSI JOG A KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEKBEN 423 A nagycsalád és a rokonság visszaszorulása, valamint a kiscsalád jelentőségének a növekedése következtében kapott nagyobb részesedést az örökségből a túlélő házastárs, amely szemléletmódot más végrendeletekben ugyancsak megtalálunk.5 7 Sokat mondanak e tekintetben a lemenők nélkül elhaltak végrendeletei. Egy részükben örökös a túlélő, valamint az oldalági rokonság,5 8 a másikban pedig csak a túlélő házastárs a kedvezményezett.5 9 Figyelemre méltó e tekintetben Bartholome Kochendorfer Krakkóból származó pozsonyi polgár végakarata, a jegyzőkönyvben lévő kevés latin nyelvű végrendelet egyike, amelyben Magyarországon és azon kívül lévő minden ingó és ingatlan vagyonát, illetőleg tartozásait feleségére, Annára hagyta teljes rendelkezési joggal, hogy azokat kegyes célokra használja fel. Ezen kívül mintegy 300 forintnyi ingóságát és ingatlanát rokonaira testálta, akik végrendeletét nem támadhatták meg.60 Az oklevélből arra következtethetünk, hogy a lengyelországi Krakkóban a pozsonyihoz hasonló végrendelkezési szokásjog élt, ami megkönnyítette a kereskedelmi kapcsolatok mellett az egyes családok között a rokoni szálak kiépítését. Szúrópróbaszerűen betekintettünk a szomszéd, ugyancsak tárnoki városban, Sopronban a tárgyidőszakban készült végrendeletekbe, amelyekből a pozsonyihoz hasonló képet nyerhettük,6 1 akárcsak az ekkor már földesúri város Késmárk 16. századból ránk maradt bírósági könyvéből.6 2 A késmárki esetek tárgyalására a későbbiek során még visszatérünk. Vizsgálataink eredményeképpen megállapíthatjuk, hogy a királyi szabad városok egy csoportjában, a tárnoki városokban a tárgyalt időszakban a polgárok öröklésének, azon belül a végrendelkezésének szabadságát nem korlátozta a birtokos, a király, teljes szabadság mégsem jött létre, mert azt a város érdekei akadályozták, ugyanis egy adófizetőt sem kívántak elveszíteni. Ezért például a budai polgár idegennek nem adhatta el ingatlan vagyonát.6 3 A városi jognak megfelelően mindkét nembeli lemenők egyaránt örököltek, a törvényes forma szerint fejenként, beleértve a túlélő házastársat.6 4 57 Preßburger Protokollum i. m. 15, 16, 150, 152, 191. sz. 58 Preßburger Protokollum i. m. 1, 13, 23, 46, 149, 36, 354. sz. 59 Preßburger Protokollum i. m. 2, 3, 7, 17, 35, 43, 137, 145, 154, 306, 443. sz. 60 „primo omnia sua bona mobilia et immobilia atque débita ubicunque, tam in regno Hungarie, quam extra habita et existencia, in quibuscunque rebus existant et consistant, nullis penitus demptis, testamentaliter legavit provide domine Anne, uxori et conthorali sue, legitime secundum a Deo sibi datam prudenciam et secundum quod sue videbitur et placueri voluntati successu temporum quo maluerit ad pias causas exponenda, et cum eisdem bonis pro salute anime sue exponentis, prefate uxori sue plenam et omnimodam dedit potestatem et facultatem, demptis tricentis florenis auri quomodolibet valeant, debeant sew possint se intromittere in effectum, sed ipsa sua uxor dumtaxat exponendi ipsa bona ab eo plena habeat potetstatem et facultatem." -Preßburger Protokollum i. m. 145. sz. 61 Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története II rész. I. kötet. Végrendeletek és egyéb feljegyzések 1390-től 1524-ig. Sopron. 1930. 35-36. (1426.), (1427.), 186-187. (1476.), 192-193. (1480.), 200-201. (1481.). 207. (1483.), 215-216. (1484.). 220-221. (1487.), 240-242. (1493.) 62 lipo Tapani Piirainen - Arne Ziegler: Das älteste Gerichtsbuch der Stadt Käsmark/Kezmarok aus den Jahren 1533-1553. Leutschau/Levoéa 1988. 37-38, 42-43, 56, 58-59, 62, 64, 68, 70, 81-82. 63 Ofner Stadtrecht i. m. 200. sz. 64 Szende K.: Otthon a városban, i. m. 113-114.
