Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Blazovich László: Az öröklési jog a középkori jogkönyvekben és a városi gyakorlatban II/411
AZ ÖRÖKLÉSI JOG A KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEKBEN 421 gyó szabad akarata. A második forma teljesen más helyzetet rajzol fel, a szabad végrendelkezés felé mutat, ám a lemenőket e szabály igénybevétele esetében sem zárhatja ki a rendelkező fél. A negyedik eset nem érint bennünket, mert nem vizsgáljuk a végrendelkezés formai elemeit. Azt összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a mindkét nemű utódok egyforma jogokkal rendelkeznek az örökítés során, továbbá hogy sem a város ura, vagy annak képviselője, vagy a város magisztrátusa nem szólhat bele az örökhagyó végakaratába, ha az a szabályokat betartva rendelkezik. II. Mielőtt a pozsonyi testamentumok jegyzőkönyve alapján a gyakorlati példáinkat bemutatnánk, hangsúlyozzuk, hogy teljes vagyoni képet az illető örökhagyóról és családjáról nem adnak a végrendeletek, hiszen nem tartalmazzák a korábban végrehajtott vagyoni rendelkezéseket, ami miatt sokszor nem deríthető fel igazán, milyen végrendelkezési elvet követett az örökhagyó, valamint ritkán különböztetik meg az ősi és a szerzett vagyont. A családok demográfiai állapotára is csak következtetni lehet, amint mindezt Szende Katalin megállapítja.4 5 Arra azonban az általunk vizsgált anyag alapján óvatosan mégis következtetni tudunk, milyen szokásjogi normák mentén készültek Pozsonyban a végrendeletek 1410 és 1529 között.4 6 Az elsőként említett szabályt, amely legközelebb áll a törvényes öröklés rendjéhez, és Pozsonyban más tárnoki városokhoz hasonlóan hatályos volt,47 számos testamentum követi, azaz a fejenkénti örökösödés gyakorlatát találjuk fel bennük. Katharina Gebhart felesége 1459-ben főörökösökként gyermekeit: Ludbigot és Ludmillét nevezte meg, szőlőt kaptak, gyámul pedig férjét jelölte ki számukra.48 Hogy férjével miképpen egyezett meg, arról nem szól a végrendelet. Mellékörökösként az egyháznak hagyott javakat. Barbara, Hans Potenperger felesége 1460-ban minden vagyonát Hannsen nevű fiára, Elenére, lányára és férjére örökítette úgy, hogy mindegyik túlélőnek egyenlő mértékben egy harmadot juttatott.49 Peter Kraus 1476-ban feleségére és lányára, Dorotheára örökítette ingatlanait, házat és a szőlőket, míg az ingóságot feleségére hagyta. Művelt ember volt, mert könyvei között megemlítette Nagy Sándorról és Artúr királyról szóló könyvét.50 Ugyancsak a törvényes öröklés szabályai szerint haladt Paul Spieß, aki minden vagyonának örököseiként feleségét és még kiskorú fiait nevezte meg, akik majd felesége és Budán élő unokatestvére irányításával 45 Szende Katalin: Otthon a városban i. m. 91-93. 46 Das Preßburger Protocollum Testamentorum 1410 (1427) - 1529. Hrg. Judit Majorossy u. Katalin Szende. Wien-Köln-Weimar 2010. 47 Király János: Pozsony város joga a középkorban. Bp. 1894. 159-162. 48 „Von erst schaf ich meinen Weingarten Hegenger gelegen an der Hochnei ... meinen zwain kindern, Ludbigen und Ludmillen..." - Preßburger Protokollum i. m. 194. sz. 49 „Item auch schaff ich all mein guter, haws, hof und weingerten mit allen iren zugehorungen, alls hernach geschriben steen, und mein varund guter, nichts davon ausgenommen ledigklichen Hannsen, meinem sun, Elenen, meiner tachter, und Hannsen Potenperger, meinen lieben mann, yeden gleich ain dritteil,..." - Preßburger Protokollum i. m. 195. sz. 50 Preßburger Protokollum i. m. 351. sz.
