Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Blazovich László: Az öröklési jog a középkori jogkönyvekben és a városi gyakorlatban II/411
AZ ÖRÖKLÉSI JOG A KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEKBEN 419 lentétben, mely nem szól az özvegyről, a tárnoki jogban a férjét túlélő feleséget már ott találjuk az örökösök között. A Summa rendelkezik arról az esetről, ha csak az asszony éli túl az örökhagyót: „Ha nincsenek sem felmenők, sem lemenők, sem oldalágiak, akkor a feleség a végrendelet nélkül elhunyt férj helyébe lép a szerzett javakban, ameddig használja őket, a tulajdonjog pedig a kincstáré lesz."3 7 A később keletkezett tárnoki jog és az átvevő újlaki jogkönyv ennél tovább megy, ugyanis ha a házasfelek egyike végrendelet nélkül távozik az életből, akkor annak része a másikra száll, ha gyerekek vannak, akkor egyenlő mértékben osztoznak. Ezúttal a teljes örökségről van szó, és a kincstár nincs említve.3 8 Az oldalági öröklésről annyit, hogy az elhunyt gyerek részét, ha még nem vált külön, a testvérek öröklik, ha már családot alapított, akkor a testvéreknek az örökségéhez nincs közük. Ha nincs közvetlen utód, az oldalág örököl, az apaiból mindkét ág, az anyaiból a női ág. Mindig a fokban közelebb állók örökölnek először.3 9 Amint a későbbiekben az örökösödés eseteit vizsgálva látni fogjuk, e rendelkezések fontos következményekkel járnak majd az utódokra nézve. Az örökösödés említett módja más jogkönyvekben ugyancsak fellelhető. Az 1360 előtt keletkezett Bécs város jogkönyve szerint a végrendelet nélkül elhunyt családapa ingó vagyonát a lélek részének kivétele után a gyerekek és az anya egyenlő arányban öröklik.4 0 A bécsi jogkönyv vonatkozó artikulusa a Sváb tükör idevágó részét követi. Az 1410-es években jórészt elkészült budai jogkönyv 313. artikulusa hasonlókat fogalmaz meg. A végrendelkezés nélkül elhunyt házastárs minden jószágát és vagyonát egyenlő részre osztva örököljék a túlélő házastárs és a gyerekek. Ha vagyonfelosztást tettek, akkor halála esetén az egyik gyerekről a másikra jutott a vagyona, az anya és a legkisebb gyerek ebből az örökségből nem részesedtek.4 1 A budai jogkönyv már nem különbözteti meg az ingót és ingatlant, ebben a Sváb tükörben és a bécsi jogkönyvben leírtakon tovább lép, irányt mutatva a tárnoki jog felé. Az öröklés törvényes formáját rögzítik a jogkönyvek, ám szót ejtenek a végrendeletről is. A Szász tükör, mivel az öröklés archaikus módját, a vér szerintit hagyományozta ránk, nem tárgyalja a végrendelet lehetőségét, a Sváb tü-37 „Deficiente légitima sobole ascendencium et collateralium, tunc uxor succedit viro intestato in bonis per eum quesitis quoad usum; proprietas autem ad fiscum exspectat." - Summa legum Raymundi II. cap. XVII. A kincstár esetünkben a várost jelenti. 38 „Item: si quis fratrum, sororum, vel filiorum intestatus, vel intestata decederit, tarn vir quam mulier, talis pars de marito in uxorem, et e contra, de uxore in maritum, et si proles manserit, in ipsas descendet aequaliter diuidenda." - Schmidt, R.: Statutum civitatis Ilok i. m. liber IV cap. VIII. 39 Summa legum Raymundi i. m. liber II. cap. LV 40 „Nimpt ein man ein vrawen, und gewinnet mit einander chind, sun oder töchter, und bestattent der aines oder zwai, und darnach so stirbt der man, und let mer chind hinder im, die dennoch nicht bestattet sein, und let seinem weib, derselben chind mueter ein grozzes varundes gut, ist daz denn, daz der vater an gescheit tod ist, so schol man von dem varunden guet seiner sei geben iren tail, und darnach daz ander gleich tailen under weib und under chind..." - Das Wiener Stadtrechts- oder Weichbildbuch. Hrg. Heinrich Maria Schuster. Wien-Mainz 1873. S. 98. Art. 96. 41 Das Ofner Stadtrecht. Eine deutschprachige Rechtssammlung des 15. Jahrhunderts aus Ungarn. Hrsg. von Karl Mollay. Bp. 1959.; magyar fordítása: Blazovich László - Schmidt József: Buda város jogkönyve (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 17.) I—II. Szeged 2001. 313. sz.
