Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Bagi Dániel: Egy barátság vége - Álmos 1106. évi alávetése és az Árpádok korai dinasztikus konfliktusai II/381
400 BAGI DÁNIEL tát a 11. században, melyben nem szerepelt a kard a királyavatás jelvényei között. Mivel a kard Magyarországon Kálmán korában már királyi felségjelvény volt, illetve 1074 után a hercegek bizonyíthatóan hercegi koronát viseltek,96 Gerics úgy foglalt állást, hogy „számolnunk kell az uralkodói jelvények hazai történetében olyan szakasszal, amelyben kétségtelenül érvényes volt a hercegi és királyi jelvények viszonyának a 92. fejezetben adott ábrázolása".9 7 Nem férhet kétség Gerics József megállapításának helyességéhez. Bajosan lehetne csak epikus szimbólumokat látni a korona és a kard közötti választásban, és csak nehezen lehetne hinni abban, hogy csupán a jó és rossz közötti választás népi motívumával állunk szemben. A történetnek meg kellett felelnie a korabeli közfelfogásnak és jogrendnek. Kézenfekvő magyarázatot adhatna a kard önálló szerepeltetésére történetírásunk megfigyelése, hogy a dukátusnak elsősorban határvédelmi, illetve általános katonai funkciói voltak, és hogy a mindenkori dux elsősorban a királyi hatalom katonai támasza volt.98 Természetesen nem férhet kétség ahhoz, hogy a mindenkori királyi hercegek katonai feladatokat is elláttak. Azonban a hatalomgyakorlás általában együtt járt a katonai feladatok ellátásával is,9 9 így értelemszerűen királyi feladat is volt. Mindezért a továbbiakban alaposabb vizsgálatra szorul az a kérdés, hogy lehetett-e, és ha igen, akkor milyen értelemben lehetett önálló hatalmi jelvény a kard. A kard {gladius, spata vagy ensis néven) elmaradhatatlan kelléke volt az uralkodói öltözéknek,10 0 a koronával és a jogarral együtt része volt az uralkodó vagyonának, s e minőségében részévé vált a családi örökségnek. Ez már azelőtt is így volt, mielőtt a kard bekerült volna a koronázási ordókba. A korona és a többi koronázási jelvény és öltözet osztozott egymás sorsában: együtt lehetett őket elnyerni az uralkodó végakaratának megfelelően. Már a 9. századból is vannak adataink, hogy az uralkodók végrendeletileg előre gondoskodtak személyes tárgyaik, így pl. a kardjuk örökléséről is. Nagy Károly Einhard életírásából ismert végrendeletében még csak általában rendelkezett arról, hogy osszák szét, illetve adják el személyes tárgyait,101 Jámbor Lajos viszont végakaratában már konkrétan meghagyta, hogy Lotár örökölje koronáját és kardját.10 2 Hogy 95 Tóth Zoltán-. Attila's Schwert. Budapest 1930, különösen 130-131.; Vö. még: Uő: Gladius divinitus ornatus. (Megjegyzések a német koronázási formula keltéhez). Századok 67. (1933) 481-517., itt 485^87. 96 Gerics József: A magyarországi királykoronázás szertartásáról az 1050-es években. In: Uő: Egyház, állam és gondolkodás Magyarországon a középkorban. (METEM könyvek 9.) Bp. 1995. 121-133. 97 Gerics J.: A magyarországi királykoronázás szertartásáról i. m. 128. 98 A dukátus határvédelmi funkcióihoz 1. : Györffy Gy. : A magyar nemzetségtől a vármegyéig, a törzstől az országig i. m. 52-53.; A hercegek a királyság peremterületeinek alávetésében játszott szerepére 1.: Kristó Gy.: A 11. századi hercegség i. m. 84-85.; A dukátus katonai funkciójához és a morvaországi határszakasz védelmében betöltött szerepéhez 1. még: Koszta L.: A nyitrai püspökség létrejötte i. m. 282-284. 99 Vö.: strenui militis et boni imperatoris officia simul exeguebatur." - Florentii Wigor-niensis Monachi Chronicon ex chronicis. Ed B. Thorpe. London 1848 (English Historical Society I.). 175. Az idézett szöveg eredetileg Sallustiustól származik. 100 jyfá.1- ebben a szellemben nyilatkozott Einhard is fent már idézett Nagy-Károly életrajzában: ,,..et gladio semper accinctus..." - Einhardi Vita Caroli Magni i. m., c. 23. 28. 101 Einhardi Vita Caroli Magni i. m. c. 23-24., 37-41., különösen 39.
