Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Bagi Dániel: Egy barátság vége - Álmos 1106. évi alávetése és az Árpádok korai dinasztikus konfliktusai II/381
AZ ÁRPÁDOK KORAI DINASZTIKUS KONFLIKTUSAI 383 ójával kapcsolatban mindmáig eltérő kutatói álláspontok ismertek.8 Rögtön hozzá kell persze tenni, hogy a királyok és hercegek vitáinak a Kálmán-kor végén bekövetkezett drasztikus fináléja legfeljebb a dinasztikus konfliktusok és hatalommegosztási kérdéseknek egy korszakát zárta le: az Árpád-kor későbbi időszakai is bőven kínálnak hasonló eseményeket. A 12. század második felének történésein kívül elég felidézni ehhez IV Béla és István ifjabb király emlékezetes és látványos nézeteltérését, melynek részleteiről Zsoldos Attila modern monografikus feldolgozása igazít el.9 Ahhoz sem férhet kétség, hogy all. századi magyar trónharcok az Árpádok korai dinasztikus konfliktusai története nem nemzeti sajátosság. A középkori magyar királyság legközvetlenebb szomszédjai, az Árpádoknál lényegesen korábban hatalomra jutott Premyslidák például már a 10. századtól kezdve folyamatosan torzsalkodtak egymással, konfliktusaiknak csak a 12. század végén sikerült véget vetni, amikor a trónviták alapját képező morvaországi fejedelemségek különállását megszüntették.1 0 Ugyancsak hosszú gyakorlatra tettek szert az egymással való leszámolás terén a Piastok is, akik a 11. század elejétől 1138-ig folyamatosan harcban álltak egymással; végezetül jobb megoldást nem találva, végleg felosztották az országot egymás között. Ennek a rendszernek csak 1306-ban sikerült véget vetni, hatásai azonban még a 15. században is érezhetők voltak. A 9-11. században, illetve a 12. század elején lezajlott trón- és egyéb viszályoknak kétségkívül van egy, a későbbi korokra már fenn nem maradt egyedi vonása. A Merovingok után hatalomra jutott Karolingok, majd a Karoling örökség nyomán létrejött Európa uralkodó dinasztiái a szakrális királyság eszmevilágának keretein belül próbálták meg értelmezni, kezelni és adott esetben elsimítani az egyébként még a Meroving-dinasztia korából örökölt családon belüli hatalmi harcokat.1 1 Ezek középpontjában az atyai örökség territoriális, vagyo-8 Jellemzően korai, 10. századi vagy Szent István-i alapításnak tekintette: Rugonfalvi Kiss István: Trónbetöltés és ducatus az Árpád-korban. Századok 62. (1928) 733-765., 849-868., illetve 63. (1929: 4-6. sz.) 202-210., itt 746.; Györffy György. A magyar nemzetségtől a vármegyéig, a törzstől az országig I—II. Századok 92. (1958) 12-87, illetve 565-615., itt 48-49.; Vö. még: V Simon Péter: A Nibelungének magyar vonatkozásai. Századok 112. (1978:2. sz.) 271-325., 323-324.; Ján Steinhübei. Nitrianske kniezatstvo: pociatky stredovekého Slovenska rozpravanie o dejinach násho uzemia a okilitych krájin od strahovania narodov do zaciatku 12 storocia. Bratislava 2004. 17-34.; Ezzel szemben a 11. század trónviszályaiból vezette le, és I. András korára datálta: Kristó Gy.: Ali. századi hercegség i. m. 67.; Koszta László: A nyitrai püspökség létrejötte: Nyitra egyháztörténete a 9-13. században. Századok 143. (2009: 2. sz.) 257-318.; Az öröklési rend szabályozatlanságával magyarázta létrejöttét: Deér József: Pogány magyarság, keresztény magyarság. Budapest 1938. 126-127. 9 Zsoldos Attila: Családi ügy. IV Béla és István ifjabb király viszálya az 1260-as években. (História Könyvtár. Monográfiák 24.) Budapest 2007. 10 Josef Zemlicka: Das Premysliden-Geschlecht an der Wende vom 10. zum 11. Jh. In: Der Tschechische Staat um 1000, seine Herrscher und Ökonomik. Internationales Symposium, Praha 9-10. Februar 1999. Hg. von Petr Sommer (Colloquia mediaevalia Pragensia 2.) Praha 2001. 79-91.; Uő: Cechy v dobe knízecí (1034-1198). Praha 1997. 53-188.; Morvaországra nézve vö.: Martin Wihoda: Morava v dobe knizeci 906-1197. Brno 2010., különösen 44-127. 11 A 10. század viszonyaira összefoglalóan 1.: Heinrich Fichtenau: Lebensordnungen des 10. Jahrhnderts. Studien über Denkart und Existenz im einstigen Karolingerreich. München 1992.2; a Meroving- és Karoling-kori dinasztikus trónharcok részletes tárgyalását lásd: Franz-Reiner Erkens: Divisio légitima und unitas imperii. Teilungspraxis und Einheitsstreben in der Thronfolge im Franeknreich. Deutsches Archiv für Erforschung des Mittelalters 52. (1996) 423^185.; Brigitte Kasten:
