Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Szegedtől Újvárig : az 1458-1459. esztendők krónikájához II/347
362 PÁLOSFALVI TAMÁS a két korona, vagyis a Szentkorona és az Erzsébet királyné által elzálogosított királynéi korona, továbbá Kismarton átengedése ellenében élethossziglan Frigyes kezén hagyta volna Fraknót, Kaboldot, Szarvkőt és Sopront 50 ezer forint zálogösszeg ellenében, valamint, szükségszerint, Kőszeget és Rohoncot további 25 ezer aranyforintért. Frigyes válaszában feltételként szabta Kismarton átengedését is, 40 ezer forint kártérítést követelt, további 10 ezer forint ellenében pedig hajlandónak mutatkozott lemondani Sopronról. Ajánlatára október 8-ig várta a magyar udvar válaszát.9 3 Ugyancsak együtt volt még az országgyűlés, amikor Mátyás követeket küldött nagybátyjához. A király első kísérlete nem járt sikerrel, oly „nagyok és nehezek" voltak a nézetkülönbségek király és kormányzó között.9 4 Valóban, Szilágyit egyszerre kellett elválasztani a volt nádortól, akihez többszörös eskü kötötte, és rábírni, hogy mondjon le formálisan is a hónapok óta értelmét vesztett kormányzói hivatalról. Másodszor Mátyás Vitéz Jánost küldte Szilágyihoz, aki Budától nyolc magyar mérföldre táborozott a csapataival. A váradi püspök abban állapodott meg a kormányzóval, hogy Mátyás édesanyjával és a teljes udvarral együtt személyesen keresi fel. Ez kétségtelenül a király szempontjából jelentett presztízsveszteséget, de a jelek szerint meghozta a kívánt eredményt: Szilágyi lemondott a kormányzóságról, és cserében Mátyás megerősítette a besztercei grófságban.9 5 Formálisan tehát ugyanúgy zárult Szilágyi kormányzósága, mint egykor Hunyadi Jánosé, csak éppen, néhai sógorával ellentétben, Szilágyi nem őrizte meg befolyását az ország kormányzatára. Hogy miképpen alakult volna a továbbiakban Mátyás és nagybátyja viszonya, ha nem vesznek drámai fordulatot az események, legfeljebb találgathatjuk. A fordulat azonban éppen a Szilágyival folytatott tárgyalások alatt következett be, amikor az oszmánok elfoglalták Galambócot, és ismét szerb követek érkeztek Budára, hogy a despota nevében segítséget kérjenek a magyar királytól. A helyzetet elég fenyegetőnek ítélték Budán ahhoz, hogy általános mozgósítást rendeljenek el, és a király „minden más dolgát félretéve"9 6 személyesen induljon a déli végekre.9 7 Szeptember első napjaiban, immár Szegeden, újabb fontos változások történtek a kormányzatban. Mátyás a Felső Részeken addig feltűnő sikerrel harcoló kapitányát, Rozgonyi Sebestyént nevezte ki erdélyi vajdává.9 8 Az egyik addigi vajdát, Rozgonyi Jánost biztosan leváltotta, talán azért, mert fivéréhez hasonlóan ő is csatlakozott a július 26-i ligához, de, mint rövidesen látni fogjuk, távolról sem vált kegyvesztetté.9 9 Hogy Újlaki Miklóst, aki szintén viselte, ha formá-93 Haller, B.: Kaiser Friedrich i. m. 120-121. 94 Szerbia 238. Fraknói állításával szemben (Szilágyi i. m. 92.) a szövegből nem következik, hogy az első követ is Vitéz lett volna; a velencei csak annyit állít, hogy „visszatértek a követek" (sono íitornati li ambassatori). 95 Fraknói V.: Szilágyi i. m. 92-93. 96 „pretermissis aliis rebus nostris" - DF 213 732. 97 Szerbia 240-241. 98 Először szeptember 6-án szerepel mint vajda (DL 69 017.); hogy a kinevezés nem sokkal korábban történhetett, bizonyítja, hogy Mátyás két nappal később, szeptember 8-án értesítette Sáros megyét, amelynek addig Rozgonyi volt az ispánja, az új ispánok kinevezéséről: DL 70 253. 99 1458. november 29-én már cím nélkül: DL 15 298.
