Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Szegedtől Újvárig : az 1458-1459. esztendők krónikájához II/347
AZ 1458-1459. ESZTENDŐK KRÓNIKÁJÁHOZ. 361 ték Újlakit a szövetségbe; neki ugyanis, szemben Szilágyival és Garaival, látszólag nem volt oka nyíltan szembefordulni Mátyással. A kérdésre, jobb híján, azokból a forrásokból remélhetünk választ, amelyek az egy esztendővel későbbi megállapodásról tájékoztatnak. Eszerint Újlaki akkor magának igényelte a németújvári uradalmat Vas megyében, a szlavóniai Szenterzsébetet és Racsát, valamint Szávaszentdemetert.8 6 Az első háromról tudjuk, hogy Újlaki és a Hunyadiak egyformán jogot formáltak rájuk: Németújvár felére a Hunyadiak zálogjogán, Újlaki adomány címén, Racsára és Szenterzsébetre Újlaki bizonytalan jogcímen, a Hunyadiak adomány jogán.8 7 Ebből következik, hogy valamiképpen Szávaszentdemeterrel is így állt a dolog, vagyis Mátyás a nagyhatalmú vajdával szemben is igyekezett érvényesíteni a birtokjogait.8 8 Hasonló történt tehát, mint Szilágyi esetében: nyilván a királyi jövedelmek maximalizálása érdekében, Mátyás kormányzata igyekezett megőrizni, illetve visszaszerezni minden olyan birtokot, amely valamilyen címen a Hunyadi családot illette, a politikai kockázatokkal keveset törődve. A törekvés biztosan összefüggött a budavári udvarbíróság megszervezésével, amely ugyancsak ekkoriban történt.8 9 A szervezkedés azonban nem korlátozódott a három főúrra: egy kortárs jelentésből tudjuk, hogy összesen tizenkét úr vett benne részt, de a maradék kilenc közül csak Rozgonyi Rénoldot említik név szerint.9 0 Ez világosan mutatja, hogy nem három sértett báró elszigetelt mozgalmáról volt szó. Rénold szerepeltetése azonban kulcsot ad az események értelmezéséhez, hiszen a fivéreivel együtt ő is részes volt Hunyadi László elítélésében és kivégzésében, márpedig a velencei követ jelentése azt állítja, hogy a szervezkedőket éppen ez kötötte össze.9 1 Rénolddal együtt csatlakoztak valószínűleg a fivérei, János és Osvát is, továbbá talán Bánfi Pál, akit a Frigyest magyar királlyá választók között is megtalálunk majd. Garai leváltása tehát mások számára is vészjel volt, és ilyen szempontból politikailag kifejezetten károsnak bizonyult Mátyásra nézve. Mátyás még az országgyűlés idején újabb, ezúttal három főből álló követséget menesztett Frigyeshez a korona ügyében: Szentmártoni Nagy Simont, (Sári) Péter mestert és Tettlinger Hanusko soproni polgárt.9 2 A magyar ajánlat 86 DL 100 688. 87 Németújvárra: A Balassa család levéltára 1193-1526. Fekete Nagy Antal kézirata alapján sajtó alá rendezte és szerkesztette Borsa Iván. Bp. 1990. 114. (338. sz.); Racsára (és a hozzátartozó Szenterzsébetre): Engel P: Archontológia i. m. I. 397. 88 Mivel 1456-ban még a Brankovicsok várnagya ül benne (Engel P.: Archontológia i. m. I. 423.), elképzelhető, hogy Újlaki 1457-ben foglalta el, talán éppen Szilágyitól. 89 Kubinyi András: A budai vár udvarbírói hivatala (1458-1541). Kísérlet az országos és a királyi magánjövedelmek szétválasztására. In: Uő.: Tanulmányok Budapest középkori történetéről. I. kötet. Budapest, 2009. 241-267., főleg 243-246. 90 Frantisek Palacky: Urkundliche Beiträge zur Geschichte Böhmens und seiner Nachbarländer im Zeitalter Georgs von Podiebrad. Fontes Rerum Austriacarum 2/20. 1860. (a továbbiakban: Urkundliche Beiträge) 159. Fraknóinál (Szilágyi i. m. 92.) Rozgonyi Rénoldból János lesz. 91 „ed altri adherenti che se atrovorono al caso del quondam fratello de questo re de Hungaria" - Thallóczy Lajos - Áldásy Antal: A Magyarország és Szerbia közti összeköttetések oklevéltára 1198-1526. Budapest, 1907. (a továbbiakban: Szerbia) 238. 92 Brigitte Haller: Kaiser Friedrich III. und die Stephanskrone. Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs 26 (1973) 120. Haller csak Nagy Simon nevét említi, a másik két követ: Urkundliche Beiträge 159. Tettlinger Hanusko: Sopron IV 310.
