Századok – 2013

TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Szegedtől Újvárig : az 1458-1459. esztendők krónikájához II/347

356 PÁLOSFALVI TAMÁS A dolog előzménye az volt, hogy Mátyás megválasztása előtt néhány nap­pal (január 20-án), fiúutód nélkül meghalt Brankovics Lázár szerb despota. A szerb állam ekkor már csak halvány visszfénye volt száz évvel korábbi önmagá­nak, de a főváros, Szendrő, és az 1444-ben a szultán által visszaadott terület a maga váraival mégis nagy jelentőséggel bírt mind magyar, mind oszmán szem­pontból. A szerb udvar, a politikai realitásnak megfelelően, megosztott volt egy „magyarbarát" és egy „oszmánbarát" párt között; előbbit a néhai Lázár despota özvegye és sógora, Vak István (Brankovics György despota fia), utóbbit Ange­lovic Mihály nagyvajda képviselte. Ugyancsak érdekelt volt a szerb kérdés ren­dezésében a másik szomszéd, Tamás bosnyák király, aki rögtön Lázár despota ha­lála után megszállt bizonyos szerb területeket, békét kötött az oszmánokkal, és tárgyalásokat kezdett a néhai despota lányának és a saját fiának házasságáról.5 2 Könnyű belátni, hogy a magyar államnak érdeke volt a saját szempontjai szerint rendezni a szerb problémát, de legalább ennyire érdekében állt elkerül­ni mindenféle nyílt konfliktust az Oszmán Birodalommal. Meglehetősen bonyo­lult ügy megoldása várt tehát Szilágyira, és nem világos, pontosan milyen felha­talmazással járt el. Tekintve, hogy a kormányzó csak valamikor március máso­dik hetében hagyta el Budát, aligha volt ideje a március 21-i levélben említett fegyverszünet megkötésére az oszmánokkal. Láttuk azonban, hogy a bosnyák király februárban valóban kötött megállapodást a szultánnal, és nem tartom kizártnak, hogy ehhez megszerezte a magyar kormányzat, jelesül Szilágyi elő­zetes hozzájárulását. Különösen annak fényében, hogy nem sokkal később a Magyarországon tartózkodó Carvajal legátus kérésére III. Callixtus a Szent­szék védelme alá vette a despotátust.53 Meglehet tehát, hogy ekkor ugyanaz a terv fogalmazódott meg Budán, amely az év végén ismét felmerült: nevezetesen a bosnyák trónörökös kezén egyesíteni a keresztény kézen maradt balkáni te­rületeket.5 4 A dolog azonban váratlan fordulatot vett, amikor Mihály nagyvajda oszmán segítséggel kezére kerítette Szendrőt. Ez ugyan egyrészt kiváltotta a magyarbarát párt ellenakcióját, amelynek eredményeként a nagyvajda (ma­gyar) fogságba, a vak István pedig a despotátus élére került, másrészt viszont maga után vonta a közvetlen oszmán beavatkozást. A nagyvezír Mahmud pasa, a fogoly Mihály fivére vezette azt az oszmán sereget, amely az oszmánbarát párt trónkövetelőjét, vak Gergelyt (Brankovics György másik élő fiát) akarta hatalomra juttatni.55 Nem tudjuk, Szilágyinak volt-e szerepe a szendrői esemé­nyekben, de az biztos, hogy az oszmán támadás hírére kénytelen volt Nándorfe­hérvárra menni, és a vár megerősítéséhez látni.5 6 Szilágyi nemcsak Nándorfehérvár felszerelésével foglalatoskodott; hűtlenség címén, de nyilván stratégiai megfontolásból, lefoglalta a péterváradi apát, egyéb-52 A szerbiai eseményekre ma is jól használható Constantin Jirecek: Geschichte der Serben. I-II. Gotha 1911-1918. II. 208. és köv. 53 Jirecek, C.: Geschichte i. m. II. 211. 54 Erre lásd alább. 55 Jirecek, C.: Geschichte i. m. II. 211-212. Jirecek elbeszélését követi, helyenként szó szerint, Franz Babinger: Mehmed der Eroberer und seine Zeit. Weltenstürmer einer Zeitenwende. München 1953. 164-165. 56 MDE I. 12.

Next

/
Oldalképek
Tartalom