Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Szegedtől Újvárig : az 1458-1459. esztendők krónikájához II/347
AZ 1458-1459. ESZTENDŐK KRÓNIKÁJÁHOZ. 355 Vitovec bán nem vonult tovább, hanem visszatértek Budára.4 5 Ennek okát csak találgatni tudjuk; a legvalószínűbb, hogy az ismét Nándorfehérvárt fenyegető oszmánokban kell keresnünk, akiknek mozgolódása miatt Szilágyi sürgette a királyt, hogy a főpapokkal és bárókkal együtt vonuljon Szegedre. Szilágyi és Szerbia Március elején, amennyire a gyéren fennmaradt forrásokból kiderül, Mátyás „érdemei elismerése mellett" megpróbálta Szilágyit békésen kiszorítani a hatalomból, míg a kormányzó a királyi tanácsra támaszkodva igyekezett meghosszabbítani törvényes alapját vesztett kormányzói hatalmát.4 6 A király ugyancsak megkezdte Szilágyi kormányzati „apparátusának" kisajátítását; mindenképpen ennek volt a jele, hogy Vetési Albert választott nyitrai püspök, aki január 31-én még a kormányzó relátora volt, március 9-én már királyi oklevélen tűnik föl mint alkancellár.4 7 Ezzel a nappal véget is ér Szilágyi kormányzói okleveleinek sorozata,4 8 és amikor legközelebb találkozunk vele, március 20-án, már Lippán van.4 9 Aligha azzal az ürüggyel hagyta el Budát, hogy a néhai Hunyadi László gyulafehérvári temetéséről kell intézkednie; minden jel szerint meg sem fordult ekkor Erdélyben.5 0 Egy jól informáltnak tűnő kortárs levél szerint „a saját ügyeiben" távozott sietve, állítólag fegyverszünetet kötött az oszmánokkal, és mintegy versenyt futott velük a néhai szerb despota birtokaiért.5 1 45 A fehérvári tartózkodás forrásaira 1. Horváth Richárd: Itineraria regis Matthiae Corvini et reginae Beatricis de Aragónia (1458-[1476]-1490). Bp. 2011. 63. Nem tartom kizártnak, hogy a király feltételezett veszprémi tartózkodása (uo. 62. o. és 238. j.) a császár elleni tervezett hadmozdulatokkal hozható kapcsolatba. Vitovec Budán: DF 233 112, DF 231 410. Hogy a bán komoly kísérettel érkezett, bizonyítják a szlavóniai nemesek javára Fehérváron és Budán kiállított oklevelek: DL 15 242, DF 277 002, DL 72 229, DF 218 859, DF 256 447, DL 35 986, DF 252 413. Mátyás: Horváth R.\ Itinerárium i. m. 63. 46 Legalábbis én így értelmezem azt a tényt, hogy ezen időszakból fennmaradt oklevelei közül kettőn a „kormányzó úr saját parancsa a főpapok és bárók tanácsából" kancelláriai jegyzet szerepel (DF 288 138, DL 100 671.), míg egy harmadikban ugyan kormányzói hatalmánál fogva, de szintén a prelátusok és bárók hozzájárulásával tesz adományt (DL 100 669.). Mindez persze úgy is értelmezhető, hogy Mátyás taktikusan a királyi tanács ellenőrzésének vetette alá a kormányzó működését. 47 Szilágyi relátora: DF 256 554.; alkancellár: DL 100 672. (vö. DL 44 860 is). 48 Természetesen erdélyi kormányzóként kiadott okleveleit nem számítom. 49 Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. VI. (1458-1473). Herausgegeben von Gustav Gündisch, unter mitarbeit von Herta Gündisch, Gernot Nussbächer und Konrad G. Gündisch. Bukarest, 1981. (a továbbiakban: UGDS VI.) 10. 50 Március 28-án is Lippán van (UGDS VI. 10-11.), majd huzamosabb időn keresztül a déli határvidéken. Hunyadi László újratemetése mint ürügy: Kubinyi A.: Mátyás i. m. 45. 51 „gubernátor fráter eiusdem domini regis in partibus inferioribus appromptuat se cum gentibus armatis festinatque nimium in factis suis, sed ignoratur si parat se contra Turcos aut devastatores huius regni; fama eciam viget sed adhuc certitudinaliter nescimus quod cum Turcis ad certa tempóra treugas pacis disposuisset. Verum tarnen scimus et manifestum est quod propter castra despoti regni Rascie in confinibus regni existencia tam imperátor Turcorum quam eciam gubernátor noster múltúm laborant et operam dant quis eorum cicius possit obtinere, ignoratur tarnen cui sors dederit; refugium tarnen in hoc habemus quod posteritates despoti plus inclinantur circa subsidia regni Hungarie quam ad infideles Turcos" - DL 44 860.
