Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Szegedtől Újvárig : az 1458-1459. esztendők krónikájához II/347
350 PÁLOSFALVI TAMÁS mányzót vagy régenstanácsot válasszanak mellé;1 3 és ugyancsak nem került szóba a 16 esztendősen Magyarországra érkező I. Ulászló esetében, 1440-ben. Kortárs források ezzel szemben kifejezetten arról tudósítanak, hogy Szilágyit Mátyás távolléte miatt, illetve megérkezéséig választották csak meg,1 4 ami sokkal logikusabb, mint az öt éves terminus; egyúttal arra utal, hogy még távolról sem voltak biztosak Mátyás szabadon engedésében.1 5 Ha viszont a dolog így állt, felmerül a kérdés, miért nem mondott le azonnal az iíjú király megérkezése után. Úgy tűnik, a helyes választ már Szekfű Gyula megtalálta: a kormányzóság megtartására „a szegedi egyezmény megtartása érdekében" volt szükség,1 6 vagyis Szilágyi komolyan gondolta a Garaival kötött egyezség megtartását. Hogy mikor értesült Mátyás és Podjebrád megállapodásáról, nem tudjuk, de nem tartom kizártnak, hogy őt magát is meglepetésként érte. A hipotézis mindenesetre segítene megérteni, miért romlott meg olyan gyorsan a Mátyás és nagybátyja közötti viszony, és, mint alább látni fogjuk, magyarázatot nyújtana a középkori magyar politikatörténet bizonyos rejtélyes fordulataira is. Két további megfontolás alátámasztani látszik a fentebb megfogalmazott hipotézist. Az egyik mindjárt Szilágyi kormányzói dekrétuma.1 7 Nehezen érthető ugyanis, hogy ha a Podjebrád és Mátyás közötti megállapodás valóban közbeszéd tárgya volt már december elején, a királyválasztásra összegyűlő rendek miért terjesztették artikulusaikat a kormányzó elé. Elvégre logikusabb lett volna, ha megvárják a király hazatértét, és vele erősíttetik meg a dekrétumot. Sokkal valószínűbb ennél fogva, hogy amint Szilágyi, ők sem tudtak még a megállapodásról, így abban sem lehettek biztosak, mikor szabadul Mátyás prágai őrizetéből. A másik Garai László eljárása. Ha ugyanis, mint Fraknói véli, neki is tudomása lett volna a prágai egyezségről, aligha nyitja meg Szilágyiék előtt a budai várat, ezzel az utolsó ütőkártyát is kiadva a kezéből. Ez olyan fokú politikai rövidlátásra utalna, amit nincs okunk feltételezni a nádorról. Ez még akkor is így van, ha a pápai legátus, és az ő ösztönzésére Szécsi Dénes esztergomi érsek is nyomást gyakorolt rá. Szilágyi, fegyveresei élén, akkor is keresztülvihette volna a választást, ha Garai előtte elhagyja Budát, de a választás legitimitása súlyos csorbát szenvedett volna. Végezetül kockázat nélkül leszögezhető, hogy Szilágyi igenis megismételte a szegedi esküt Budán. Fennmaradt január 23-áról az az oklevél, amelyben Szilágyi a nádor egyik párthívének, Szeri Pósafi Istvánnak ígérte meg, hogy nem esik bántódása a Hunyadi László halálában játszott szerepéért. ígéretét 13 Kubinyi A.: Mátyás i. m. 44. 14 Fraknói V: Szilágyi i. m. 62.; Uő: Hunyadi Mátyás i. m. 69. 1. j. 15 Ugyanebbe az irányba mutat a pápa február 9-i levele, amelyben meghagyja Carvajal legátusnak, hogy a váradi és váci püspökök közreműködésével tevékenykedjen Mátyás kiszabadítása érdekében. Fraknói V: Hunyadi Mátyás i. m. 57. A levél: Augustinus Theiner. Vetera monumenta historica Hungáriám sacram illustrantia. I—II. Romae, 1859-1860. II. 308. 16 Hóman Bálint és Szekfű Gyula: Magyar történet II. Bp. 1936. 469. (A vonatkozó rész Szekfű Gyula munkája). Ennek ellenére ő is az öt éves kormányzói terminust fogadja el. 17 Décréta Regni Hungáriáé. Gesetze und Verordnungen Ungarns 1458-1490. Collectionem manuscriptam Francisci Döry additamentis auxerunt, commentariis notisque illustraverunt Georgius Bónis, Geisa Érszegi, Susanna Teke. Bp. 1989. (a továbbiakban: DRH) 81-87.
