Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Szegedtől Újvárig : az 1458-1459. esztendők krónikájához II/347
AZ 1458-1459. ESZTENDŐK KRÓNIKÁJÁHOZ. 351 ugyanolyan esküvel szavatolta, amilyennel a tíz nappal korábbi szerződést is.18 Szeri Pósafit név szerint említették a január 12-i megegyezésben a nádor hívei között, amiből következik, hogy a többi ott felsorolt nemes is hasonló kötelezvényt kapott január 23-án Budán. Az oklevél kancelláriai jegyzete bizonyítja, hogy annak kiállítására a nádor jelenlétében adott utasítást Szilágyi.1 9 Ennek fényében nehéz elképzelni, hogy maga Garai ne kapott volna hasonló kötelezvényt. Már csak azért is, mert a familiárisainak adott oklevél vajmi keveset ért volna, ha egyszersmind a nádornak tett esküt is meg nem újítják. Az erről kiállított oklevél nem maradt fönn, és nem nehéz belátni, miért. Az esküt Szilágyi tette le, az oklevelet pedig Garai kapta, és ez alkalommal minden bizonnyal visszaadta Szilágyinak a januári megállapodás dokumentumát, hiszen az így érvényét vesztette. Utóbbi így maradhatott fenn, míg a Garai számára kiállított oklevél a család levéltárával együtt az enyészeté lett. Ezek után pedig logikus a feltételezés, hogy az esküre éppen a Carvajal legátus által celebrált mise kapcsán került sor január 23-án,20 amelyen nyilván Szécsi érsek is részt vett. Ha pedig így történt, ami szerfelett valószínű, elesik az az érv, hogy Garait az eskü megújításának elmulasztásával egyszerűen átejtették volna. Fontos rögzíteni, hogy a maga részéről Garai is betartotta a megállapodást: megnyitotta a budai várat, és lehetővé tette Mátyás megválasztását. Február 9-én aztán Mátyás oklevélben kötelezte magát, hogy a Podjebrádnak még fogsága idején tett ígéretét megtartja, és a leányát feleségül veszi.21 A nádor ezek után teljes joggal érezhette magát becsapottnak, és a továbbiakban aligha lehetett arra számítani, hogy hitelt fog adni a király ígéreteinek. Másrészt, bár a február 9-i oklevélre Szilágyi pecsétjét is ráfüggesztették, ettől a pillanattól fogva kormányzói hivatala értelmét vesztette. Egy darabig gondolhatta, mint föntebb szó volt róla, hogy megpróbálja rászorítani Mátyást a szegedi egyezmény betartására, megtagadván a királyi birtokok átadását, de ezzel alighanem nemcsak a pápai legátus és így a Szentszék haragját vonta volna a fejére, hanem teljesen el is szigeteli magát. Legitim kormányzói szerep hiányában viszont szükségszerűen került szembe a fiatal királlyal vagy, mint erre még visszatérünk, a tanácsadóival, és ez magyarázza, hogy „tovább siklott lefelé a jogfeladás lejtőjén";2 2 kormányzói okleveleinek kezdetben viszonylag bőséges folyama március második hetére elapadt,2 3 és a nyílt konfliktust alighanem csak 1458. márciusi távozása előzte meg. Abból viszont, hogy az oklevelet Szilágyi is megpecsételte, a nádor okkal gondolhatta, hogy a kormányzó eleve rosszhiszeműen járt el. De ha ezt nem is, azt minden alappal hihette, hogy ha a házassági ígéreten ilyen könnyen túltette magát a király, akkor a nádor bántatlanságát szavatoló kötelezvényt 18 Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: DL) 93 281. Kiadása: Stephanus Kaprinai: Hungaria diplomatica temporibus Mathiae de Hunyad regis Hungáriáé. I—II. Vindobonae 1767-1771. (a továbbiakban: Kaprinai) II. 118-119. 19 Commissio propria domini presente domino palatino facta. 20 Fraknói V: Szilágyi i. m. 61. 21 Teleki </.: Hunyadiak kora i. m. X. 573-575. 22 Fraknói V: Szilágyi i. m. 76. 23 Az utolsó március 9-én kelt: DL 100 669.
