Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Gulyás László Szabolcs: Megjegyzések az északkelet-magyarországi mezővárosok középkori fejlődésének jellemzőihez II/317
ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGI MEZŐVÁROSOK KÖZÉPKORI FEJLŐDÉSE 335 mindegyike kiérdemelte a „civitas" jelzőt az oklevelekben, ami mellett azért oppidumnak is többször nevezik őket. „Igazi" várossá azonban már csak azért sem válhattak, mert a főbenjáró ügyekben kiváltságlevelük nem tette lehetővé számukra a bíráskodást, azonban az így elért, valós királynéi mezőváros kategória sem volt megvetendő szint. Az állandó koronabirtok-lét presztízst, biztonságot és kiszámíthatóságot nyújtott a máramarosi parasztpolgároknak.7 4 Az egyetlen egyházi kézbe került királyi település térségünkben Szalacs volt. A korábban fontos regionális központként, királyi sólerakóhelyként funkcionáló mezőváros jelentősége az Árpád-korhoz képest már jócskán csökkent, a középkor végén a kisebb fejlettségű, ám még városias mezővárosok közé tartozik.7 5 A királyi birtok eredetű mezővárosok közül a városi szintet funkcionális szempontból elérte Szatmár és Németi (27 pont), Gönc (21), Beregszász (21), Patak (21), Sajószentpéter (19), Nagyszőllős (17), Újhely (16), Huszt (16), Muhi (15), Vári (14), Sziget (13), Kaszony (12), Mezőkövesd (12), Körösszeg (11), Diósgyőr (11), és Telkibánya (11). Mint láthattuk, jellemző módon a legfejlettebbek kikerültek a koronabirtokok közül. Ott maradt azonban az öt város mellett a három bányaváros: Rudabánya, Telkibánya és Felsőbánya, az erős ipari-kereskedelmi jelleggel rendelkező Muhi és a valamivel kevésbé fejlett Kövesd.76 Az uralkodói birtokból a 15. századra magánföldesúri kézbe kerülő oppidumok láthatólag a mezővárosok prosperálóbb rétegét képviselték. Nyilvánvaló, hogy nem egy esetben az eladományozás lehetett az egyedüli akadálya annak, hogy ezek a városias települések legalább a királyi szabad városok szintjét elérhessék. „Előkelő" eredetük ahhoz azért mindenféleképpen elégnek bizonyult, hogy az új birtokos is komolyan vegye kiharcolt kiváltságaikat. Egyházi tulajdonú településelőzményből térségünkben összesen 9 fejlődött mezővárossá a középkor végéig (az összesnek bő 7 %-a). Ebből 8 végig egyházi tulajdonban is maradt, míg az egyetlen Tokajból magánföldesúri birtok lett és egyúttal egy jelentős uradalom központjává is vált.7 7 A csoport legjellegzetesebb tagjai Jászó és Lelesz voltak. Közös a sorsukban, hogy a földesúr itt is és ott is a helyben lévő premontrei apátság prépostja volt. Ráadásul mindkettő birtokigazgatási központtá is vált egyben, s mindkét 74 „villicus eorum cum senioribus ipsorum possit iudicare exceptis homicidio, violentia, furto et incendio" - CDH VIII/3. 145. Ennek ellenére a máramarosi városok fejlett önkormányzattal (12 esküdt és 12-24 vén), valamint stabil oklevéladó gyakorlattal rendelkeztek. DF 285466. (Huszt, 1480), DF 247 904. (Sziget, 1457), DF 247 901. (Técső, 1456). Szigeten 1458-ban egyenesen „magister civium" található! DF 203 345. 75 Korábbi jelentőségét jól mutatja a Johannitáknak az itteni sójövedelemből 1217-ben kirendelt óriási, összesen 700 márka jövedelem (Reg. Arp. I. 329, 330., 331.). A királyi birtoklás után az 1390-es években rövid ideig a Gerebencieké volt a település (ZSO I. 5125.), majd pedig 1407-től a váradi káptalan birtokolta. Történetére 1. Csánki D.: Magyarország történeti földrajza i. m. I. 599. és Jakó Zs.: Bihar megye i. m. 344-345. 76 Muhi fejlettsége közismert, bíráskodás szempontjából azonban meglehetősen nagy volt a királyi officiális beleszólási joga a lakók mindennapjaiba. Mályusz E.: A mezővárosi fejlődés i. m. 146. Az 1366. évi, joghatóságot is szabályozó kiváltságlevél: DL 5494. 77 Tokaj birtokosai 1398-ig a keresztes ispotályos kanonokok voltak. A birtoklástörténetre és a tokaji uradalom formálódására 1. Németh Péter: A tokaji uradalom kialakulása. Századok 139. (2005), 429-447. A vár és a város történetére általánosságban: Csánki D.: Magyarország történeti földrajza i. m. I. 335., 339.
