Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Gulyás László Szabolcs: Megjegyzések az északkelet-magyarországi mezővárosok középkori fejlődésének jellemzőihez II/317
336 GULYÁS LÁSZLÓ SZABOLCS helyen működött hiteleshely, mégpedig igen nagy forgalmat bonyolító és nagy földrajzi területre kiterjedő hatáskörrel. Jászó mindemellett sajátos módon bányaváros-jelleggel is rendelkezett.7 8 A koldulórendi kolostorok városfejlődésre gyakorolt hatása jól ismert. Úgy tűnik azonban, hogy mindemellett a kutatásban egyre inkább napirenden kell, hogy legyen az a kérdés is, hogy egy nem koldulórendi jellegű szerzetesrend jelenléte milyen hatást gyakorolhat a befogadó település fejlődésére.7 9 Az már első látásra is érzékelhető, hogy az ilyen, hiteleshely-funkciót betöltő intézménynek helyet adó, birtokközpontnak minősülő mezővárosok érvényesülési lehetőségei igen jók lehettek. Talán ennek is köszönhető, hogy mind a két település civitasként is szerepelt a forrásokban. Igaz, Jászó esetében ennek oka akár a bányaváros-jelleg is lehetett, Lelesznél azonban ilyen magyarázatot nem tudunk adni a kérdésre.8 0 A szintén a csoporthoz tartozó és bányaváros Rozsnyó a harmadik olyan egyházi birtokü helység a térségben, amely a forrásokban civitasként szerepel. Itt a megnevezés érthető, bányavárosként egyértelműen járt a titulus. Rozsnyó már igen korán, 1291-ben az esztergomi érsekség birtoka lett, s amellett, hogy bányaváros karakterét is őrizte, komoly birtokigazgatási-funkciót is ellátott, az esztergomi érsekség gömöri birtokainak központjává alakult.81 Az Ung megyei Kapós is a jelentősebb egyházi tulajdonú mezővárosaink közé tartozik. A 14. században egyik fele, Kiskapos szilárdan a leleszi konvent birtokában volt, míg Nagykapos birtoklása már az 1340-es években többször vitát eredményezett. Végül az apátságnak hosszas küzdelem után 1437-ben sikerült végérvényesen megszereznie azt a Drugetektől. A mezőváros fejlettsége valószínűleg még Ungvárét is megelőzhette a középkor végén.8 2 Az egyházi eredetű mezővárosok közül a fentiek mellett mindenképpen meg kell említeni még Bihart és Püspökit, amelyek a váradi püspökség birtokában, annak közvetlen, officiális által igazgatott fennhatósága alatt éltek és komolyabb centralitási pozícióval sem rendelkeztek. Úgy tűnik, a püspökség, mint földesúr szorosra fogta a gyeplőt a két település esetében. Jelentékeny lehetett ugyanakkor a két mezőváros szőlőtermelése, amelybe extraneusok, így debreceniek is bekapcsolódtak.8 3 A 13. század 78 A két intézmény működésére 1. Tólh-Szabó Pál: A jászéi konvent, mint hiteles hely a középkorban. Turul 21. (1903) 110-119. és Kumorovitz L. Bernát: A leleszi konvent oklevéladó működése 1569-ig. Turul 42. (1928) 1-39. A két település középkori történetére Csánki D.: Magyarország történeti földrajza i. m. I. 198-199., 337., illetve Spilka Lőrinc: Jászó története 1243-tól 1552-ig. Gödöllő 1943. 3-41. Csánki beszámol a jászóiak korai, 1243-as bányakiváltságáról is, az oklevél azonban hamisnak tekinthető. CDH IV/1. 305-306. L. erre pl. Weisz Boglárka: A nemesércbányászathoz kötődő pri\ ilégiumok az Árpád- és az Anjou-korban. Bányászattörténeti Közlemények 6. (2008) 19-20. 79 A koldulórendi kolostorok és a városfejlődés összefüggésére 1. a már említett Fügedi E.: Koldulórendek és városfejlődés i. m. Az első lépések megtörténtek már egyébként a lehetőségek felmérésének ügyében. Vö. Font Márta: A monostor mint településformáló tényező. Adalékok a középkori Fécsvárad történetéhez. In: Tiszteletkör. Történeti tanulmányok Draskóczy István egyetemi tanár 60. születésnapjára. Szerk. Mikó Gábor - Péterfi Bence - Vadas András. Bp. 2012. 277-282. 80 Jászó: CDH X/7. 312. (1435) és Lelesz: ZSO VI. 576., ZSO VII. 2267. 81 Kollmann O. L.: Szempontok az észak-gömöri i. m. 114-116., Wenzel G.: Magyarország bányászatának i. m. 93-97., Csánki D.: Magyarország történeti földrajza i. m. I. 128. 82 Engel Pál\ Ung megye településviszonyai i. m. 957. 83 Mindössze 9-9 pontot érdemeltek ki a Kubinyi-féle centralitási pontrendszerben. Kubinyi A.: Városfejlődés és városhálózat i. m. 62., 82. Történetükre 1. Jakó Zs.: Bihar megye i. m. 213-215. és 327.
