Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Gulyás László Szabolcs: Megjegyzések az északkelet-magyarországi mezővárosok középkori fejlődésének jellemzőihez II/317
334 GULYÁS LÁSZLÓ SZABOLCS vagy Sáros és Szőllős a 15. században.6 8 Az, hogy fejlődésük nem szakadt meg és jelentőségüket mind meg tudták őrizni, jól illusztrálja azt a tényt, hogy a korai privilégium valóban lényeges elem, fontos szempont volt a későbbi fejlődési pálya szempontjából. Királyi birtokon létrejött városaink következő csoportja klasszikus értelemben vett bányaváros volt. Rudabánya és Telkibánya sorsa a már említett felső-magyarországi, mezővárosiasodó bányavárosok fejlődéséhez kapcsolódik szoros szálakkal, a középkor végén így a hanyatlás itt is egyértelműen érzékelhető. Mégis, mivel mindkét városunk sokáig királyi kézben marad, a korábbi jogi helyzet és a civitas megnevezés használata is rögzült.6 9 A Szatmár megyei nagybányai uradalom része, Felsőbánya szintén királyi kézben található a 15. században is, de jelentősége meg sem közelíti szomszédját, itt is egyre inkább megjelenik az oppidum elnevezés használata.70 A bányavárosoknál is figyelemreméltóbb fejlődésen mentek keresztül a máramarosi királynéi városok. Huszt, Hosszúmező, Máramarossziget, Técső és Visk a huszti uradalom keretei közé tartoztak. Kialakulásuk és fejlődésük kezdeti szakasza alapvetően a máramarosi sókamara működésével volt kapcsolatban.7 1 1329-ben kollektív kiváltságlevél alapozta meg a fejlődést, amely során Huszt, Visk, Hosszúmező és Técső kapott városi jellegű privilégiumot, majd 1352-ben Szigetet is bevették a kedvezményezett települések sorába.7 2 A huszti uradalomhoz tartozó öt város egy, az 1390-es évekből adatolható rövid időszakra kiterjedő Bélteki-fennhatóságot leszámítva végig a király, illetve királyné birtokában volt, s közismert módon az elidegeníthetetlen koronajavak között sorolták fel őket még a középkor végén is.73 Ennek köszönhetően az öt város 68 Szőllős a nyalábi uradalom része volt. Engel P.: Királyi hatalom és arisztokrácia i. m. 146. és 137. 69 így fordulhat elő, hogy Telkibánya és Rudabánya is ott van 1487-ben, amikor a hét felső-magyarországi bányaváros közös statútumot bocsátott ki. Szövegét közli Wenzel G.: Magyarország bányászatának i. m. 361-363. 70 L. a 13. számú jegyzet ide is érvényes megállapításait! Telkibányán Olnodi Cudar Jakabnak lehetett valamiféle komolyabb bányaérdekeltsége még al5. század utolsó harmadában is, ami egyúttal arra is utal, hogy a csökkenő mérték ellenére sem jelentéktelenedett el teljesen a bányászat a településen. A mezővárosi fejlődés megindulása azonban mindkét várost királyi birtokban éri még meg. Gulyás L. Sz.: A mezővárosi önkormányzat i. m. 42^i4. Az említett Cudar Jakabnak Telkibányán 1468-ban fémfeldolgozásra használt háza is állt még. DL 16 769. Soós Imre: Rudabánya története 1880-ig. In: Rudabánya ércbányászata. Szerk. Pantó Endre - Pantó Gábor - Podányi Tibor -Moser Károly. Bp. 1957. 7-10. Felsőbánya történetére 1. Maksai F.: A középkori Szatmár megye i. m. 135-136., Németh P: A középkori Szatmár megye i. m. 84., Csánki D.: Magyarország történeti földrajza i. m. I. 468., illetve Wenzel G. : Magyarország bányászatának i. m. 115-116. 71 A sóbányászat szerepére a máramarosi városok történetében 1. Wenzel G. : Magyarország bányászatának i. m. 147., Csánki D.: Magyarország történeti földrajza i. m. I. 444-445. 72 A lakókat többek között kivették az ispáni fennhatóság alól, emellett bíróválasztási és plébánosválasztásijogot is kaptak. Az 1329. április 26-án kelt privilégium kiadása: CDH VIII/3. 145. Az 1352. február 18-i kiegészítés, az 1365. évi, 1404. évi és 1435. évi átírás a kolozsmonostori konvent koraújkori másolatában maradt fenn. DL 2539. 73 A Bélteki-birtoklást említi Engel P.: Magyarország világi archontológiája i. m. 331. A koronabirtok-szerepre: Corpus Juris Hungarici. Magyar törvénytár. Az 1000-1526. évi törvényczikkek. Fordította és jegyzetekkel ellátta Nagy Gyula - Kolosvári Sándor - Óvári Kelemen - Márkus Dezső. Bp. 1899. 708. (1514. évi 3. tc.).
