Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Gulyás László Szabolcs: Megjegyzések az északkelet-magyarországi mezővárosok középkori fejlődésének jellemzőihez II/317
332 GULYÁS LÁSZLÓ SZABOLCS mezővárosaink többsége spontán módon, a társadalmi környezet állásfoglalása alapján nyerte el az oppidum megnevezést, amit mellesleg a bizonytalan terminológia-használat is világossá tesz. Az „átlagos", komolyabb városiasodáson kívül rekedt csoportba tartozó mezővárosaink tételes felsorolásától ezúttal eltekintenénk, listájuk amúgy is megtalálható a mezővárosi cím megszerzési időpontját rögzítő, mellékelt táblázatunkban. Az Északkelet-Magyarországon fekvő mezővárosok következő nagy típusa királyi vagy királynéi birtok előzménnyel rendelkezik. A mindösszesen 39 (az összesnek bő 31 %-a) ilyen településből nem meglepő, de mindenképpen figyelemre méltó módon igen kis hányad, csupán 10 éri meg a 15. századot is az uralkodó birtokaként. Döntő többségük, 28 mezőváros magánföldesúri kézbe kerül, míg egyetlen település, Szalacs egyházi birtok lett. A kor nagy folyamatainak megfelelően a királyi birtokú településeink magánkézbe kerülése jórészt Zsigmond uralkodása idején történt. Az ide tartozó oppidumok a magán-mezővárosokhoz hasonlóan roppant vegyes képet mutatnak. Ha genetikus szempontból közelítjük meg a kérdést, néhányan közülük egészen az Árpád-korig visszavezethető megye- vagy ispánsági székhely előzménnyel, de legalábbis suburbium jelleggel bírtak. Ilyen volt a beregi erdőispánság korai székhelye: Munkács és a pataki erdőispánság központjául szolgáló, valójában Újhely mellett álló „pataki" vár, amelyek váralja-települései 12. századi erdőispánsági-központ szerepből nőtték ki magukat komolyabb jelentőségű hellyé.5 7 Szintén ispáni székhelyként indult Sáros és Szatmár története is.5 8 Elképzelhető, hogy nem csupán vár-, hanem megyésispánsági múlttal is rendelkezett viszont Sásvár, míg Vizsoly a királyné abaúji tíz német falvának ispánsági központja volt, habár a 14. századra már kiemelkedő fejlettségű Gönc rövid időn belül eljelentéktelenítette.5 9 Dédes, Diósgyőr, Fülek, és Körösszeg sorolható még jellemzően ebbe a kategóriába.6 0 57 Munkács történetére 1. Csánki D.: Magyarország történeti földrajza i. m. I. 411-412. és Engel Pál - Feld István - Takács Miklós: Munkács. In: Korai magyar történeti lexikon (9-14. század). Szerk. Kristó Gyula. Bp. 1994. (a továbbiakban KMTL) 469. A megyei sedria azonban Beregszászon volt. Csukovits E.: Sedriahelyek i. m. 381. Patakra és Üjhelyre vonatkozólag felvilágosítást nyújt Szűcs Jenő: Sárospatak kezdetei és a pataki erdőuradalom. Történelmi Szemle 35. (1993) 1-57. A pataki vár ugyan Újhely közelében feküdt, azaz talán ez tekinthető korai váralja-településnek, Patakon azonban egy, a királyi család számára is népszerű királyi udvarház alapozta meg a várossá válást. Gulyás L. Sz.: A mezővárosi önkormányzat i. m. 22-32. b& Engel Pál - Feld István: Sáros. In: KMTL 594. és Csánki D.: Magyarország történeti földrajza i. m. I. 283., 287. Maksai Ferenc: A középkori Szatmár megye. (Település- és népiségtörténeti értekezése k 4.) Bp. 1940. 67-73., 211-212. és Németh P: A középkori Szatmár megye i. m. 277-283. 59 Szabó István: Ugocsa megye. (Magyarság és nemzetiség. Tanulmányok a magyar népiségtörténet köréből. 1. sorozat 1. kötet) Bp. 1937. 80-82. Csánki D.: Magyarország történeti földrajza i. m. I. 130. Vizsolyt és környékét a 13. század vége felé már rendszeresen önálló comitatus-ként, a vizsolyi ispánságként emlegetik. L. pl. 1295: „quasdam villas Felnempty, Kozepnempty et Olnempty vocatas reginales, in comitatu de Aba Wyuar existentes, ad comitatum de Wysol pertinentes". Wenzel Gusztáv: Árpád-kori új okmánytár. Codex Diplomaticus Arpadianus Continuatus. I-XII. Pest-Bp. 1860-1873. (a továbbiakban ÁÚO) X. 120. Gönc szerepére: Gulyás L. Sz.: A mezővárosi önkormányzat i. m. 38-41. 60 A várak korai és későbbi történetére 1. Feld István - Koszta László: Dédes. In: KMTL 164-165., Uők: Diósgyőr. In: Uo. 168. és Engel Pál - Feld István: Fülek. In: Uo. 227-228. Csánki D.: Magyarország történeti földrajza i. m. I. 164-165., 595., Jakó Zs.: Bihar megye i. m. 285-286. L. még.
