Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Gulyás László Szabolcs: Megjegyzések az északkelet-magyarországi mezővárosok középkori fejlődésének jellemzőihez II/317
ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGI MEZŐVÁROSOK KÖZÉPKORI FEJLŐDÉSE 331 A fennmaradó — és eddig még nem érintett — mezővárosok nagyrészt az Alföld északi területein találhatók. Ezek tengeréből azonban mindenképpen ki kell választani néhány, az átlagosnál jóval városiasabb képződményt. Ebben nagy segítségünkre lehet a Kubinyi-féle pontrendszer is. Elsősorban Debrecent kell megemlíteni ebből a körből, amely népességét tekintve amúgy is az egyik legnagyobb település volt a korabeli Magyarországon.5 2 Emellett természetesen a szakirodalomban is jól ismert fejlettsége: kiváltságlevelei, kereskedelme, kézműipara, vásárai, fejlett önkormányzata is növelték jelentőségét.5 3 Ha arra a kérdésre szeretnénk választ kapni, hogy magánföldesúri eredettel bíró településeinkből vajon hány tudott legalább 11 pontot szerezni, és a Kubinyi-féle rendszer első öt kategóriájába bekerülni, azaz hány töltött be városi funkciót, akkor érdekes listát kapunk. Ezen szerepel Debrecen (28), Gyöngyös (24), Miskolc (22), Ungvár (21), Szikszó (21), Varannó (20), Nagymihály (19), Bátor (19), Károly (19), Csetnek (19), Várda (19), Kálló (18), Gálszécs (18), Gömör (17), Túr (17), Pásztó (17), Rimaszécs (17), Hatvan (16), Heves (16), Homonna (16), Újváros (14), Székelyhíd (13), Kaza (13), Varsány (12), Meggyes (11), Fegyvernek (11) és Poroszló (ll).5 4 A felsorolt mezővárosokkal kapcsolatosan is megtehetjük azt a közhelyszerű megjegyzést, hogy a kereskedelem és a kézműipar kiemelkedő központjai voltak. A kereskedelmi szerepet egyrészt a mezővároshoz kötődő országos vásárok, másrészt pedig kereskedőik mozgástere és kereskedelmi kiváltságai eredményezték. A kézműipar minden mezővárosban a falvakénál nagyobb mértékben megjelent, de igazi húzóágazattá csak ott tudott válni, ahol komolyabb specializációra is képes volt, illetve, ahol a környékbeli uradalmak is növelték a keresletet.5 5 Az uradalom azonban nem csak vásárlóként, hanem termelőként is növelni tudta egy település gazdasági súlyát.5 6 A magánföldesúri mezővárosok döntő többsége aránylag egyenletes és egyszerű pályát futott be: a 14. században még villa vagy possessio néven említett helységek a századforduló környékén kezdtek el oppidumként feltűnni a forrásokban, de az alakulásuk sajátos adottságaiktól függően meglehetősen sokáig eltartott. A kiváltságlevelek szerepe ebben a fejlődésben nem volt jelentős, mellett a térség szepesi szász városai közül ilyen soltészfaluból alakult ki többek között Lubló (soltészára 1. többek között 1315-ből: CDH VIII/1. 312.) vagy Rozsnyó is (1347: DL 15 553). 52 Kilencezer fő körüli lakossággal rendelkezett, így valószínűleg a harmadik legnagyobb település volt a korszakban Magyarországon. Granasztói György: A középkori magyar város. Bp. 1980. 157. 53 A város 28 centralitási ponttal a jelentős városfunkciójú mezővárosok felső csoportjába tartozik. Kubinyi A.: Városhálózat a Kárpát-medencében i. m. 30. Kiváltságaira 1. Solymosi László: Debrecen 1361. évi kiváltságlevele. In: Debrecen város 650 éves i. m. 9-21., kereskedelmére Weisz Boglárka: Debrecen kereskedelmi életének jogi háttere a középkorban. Uo. 131-148. és Draskóczy István: Sókamara és város-vidék kapcsolata Debrecenben az 1430-as években. Uo. 149-172. 54 A centralitási pontokat értelemszerűen nem saját számítás, hanem a már többször is citált munkákban (Kubinyi András és Kollmann Örs László vonatkozó művei) megállapítottak alapján közlöm. Meglepetésre Dobsina nincs benn a legfejlettebbek között, mindössze 10 centralitási pontot szerzett. Kollmann Ó. L.: Gömör és Kishont i. m. 60. 55 Számos kiváló példát hoz ezekre Bácskai Vf: Magyar mezővárosok i. m. 69-73. 56 A homonnai udvarbírók rendszeresen kínáltak élelmiszerféléket és nyersanyagokat megvételre a bártfaiaknak. L. pl. DF 217 069.
