Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Gulyás László Szabolcs: Megjegyzések az északkelet-magyarországi mezővárosok középkori fejlődésének jellemzőihez II/317
328 GULYÁS LÁSZLÓ SZABOLCS sedria saját rezidenciája mellé helyezése. A megyei központ funkció komoly településfejlesztő tényező lehetett, amely a helyi piac forgalmát, a fogyasztást éppen úgy fellendíthette, mint amennyire megnövelte a házigazda mezőváros általános presztízsét is.3 5 A mezővárosok mellett álló erődítmények is fontossá tehettek egy-egy helységet, még ha nem is járt együtt a dolog egyértelműen azzal, hogy a főúri család odaköltözött és ott templomot vagy kolostort, levéltárat, kincstárat, temetkezőhelyet és természetesen állandó lakóhelyet hozott volna létre. A vár e nélkül is lényeges centralitási tényező volt, hiszen alapvető stratégiai jelentősége mellett általában birtokigazgatási központként is funkcionált.3 6 Magánföldesúri mezővárosaink közül — az említett és nyilvánvaló módon legalább várkastéllyal bíró rezidencia-településeket nem számítva — ilyen volt például Gömör, Gedealja, Sirok, Szinyérváralja, Torna, Kapi, Nagyida, Kövesd és a már szintén érintett Ungvár. Patán csak egyszerűbb várkastély állt, Nagymihályon és Sztropkón Castrum, illetve fortalicium épülhetett.37 Szintén a központi hely-szerepet növelte a földesúri officiális tevékenykedése a településen, ami mindig birtokigazgatási funkciót mutat, s így városfejlesztő szereppel bír. A rezidencia-helyeken az udvarbíró vagy officiális jelenléte általában teljesen egyértelmű, de nem csak itt, hanem az általunk vizsgált „hétköznapi" magánföldesúri oppidumokban is igen gyakran volt tiszttartó.38 Egy officiális munkába állítása egy településen kettős eredménnyel járt: egyrészt csökkentette a lakosság függetlenségét, másrészt azonban növelte a hely jelentőségét. Remek példa erre Székelyhíd, amely éppen az officiális odahelyezésének köszönhette fellendülését. Az Albisi Zólyomiak ugyanis Diószegről tették át ide a birtokközpontot, ami nagyban hozzájárult a település jelentőségének 15. századbeli megnövekedéséhez.3 9 Kifejezetten jelentéktelen oppidumok is sokszor rendelkeztek tiszttartóval. így Tason is volt officiális, többek között 1493-ban is van rá adatunk. Megemlíthető még a tiszttartókra a teljesség igénye nélkül Margittafalva (1420), 35 Az eddig felsorolt települések közül egyértelműen megyeszékhelyként szerepelt, legalább egy rövid ideig: Kálló, Pálóc, Ungvár, Terebes, Csenger stb. Csukovits Enikő: Sedriahelyek — megyeszékhelyek — a középkorban. Történelmi Szemle 39. (1997) 363-386. főleg 381-385. A sedriahelyek mezővárosi „vonzódására" jó példákat hoz még W. Kovács András: Megyeszékhelyek a középkori Erdélyben. In: Emlékkönyv Egyed Ákos születésének nyolcvanadik évfordulójára. Szerk. Pál Judit, Sipes Gábor. Kolozsvár 2010. 177-187. 36 A várak és az uradalmak városfejlesztő szerepéhez 1. Mályusz E.: A mezővárosi fejlődés i. m.175-176. A vár általános uradalmi központi funkciójához módszertani megközelítéssel 1. Bocsi Zsófia: Vár és uradalom kapcsolata az írott források tükrében. Néhány gondolat a csókakői váruradalomról. Castrum Bene 6. (2007) 2. sz. 43-61. 37 Csánki £>.: Magyarország történeti földrajza i. m. I. 125., 56., 467., 237., 280-281., 197., 385., 333., 53., 334., 385. 38 Bátorban például udvarbíró van 1498-ban (DL 30 061.), officiális található Debrecenben (DL 15 132., 1460), mindkettő volt azonban például Homonnán (DF 222 451., DF 218 321.) stb. Az officiális jelenlétét teljesen mindennaposnak tekinti Kubinyi András, és az általa citált adatok szerint ez valóban így is volt. Kubinyi A.: Városfejlődés és vásárhálózat i. m. 18. 39 Jakó Zsigmond: Bihar megye a török pusztítás előtt. (Település és népiségtörténeti értekezések 5.). Bp. 1940. 355.
