Századok – 2013

TANULMÁNYOK - Gulyás László Szabolcs: Megjegyzések az északkelet-magyarországi mezővárosok középkori fejlődésének jellemzőihez II/317

ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGI MEZŐVÁROSOK KÖZÉPKORI FEJLŐDÉSE 321 ból is látható, önkényesen létrehozott régiónk szemléletes metszetéül szolgál a középkorvégi hazai városfejlődésnek, annak csaknem minden egyedi elemét prezentálja. Ha már itt tartunk, néhány szót feltétlenül szólni kell a kutatás eddigi egyik legnagyobb mulasztásáról, mégpedig a széles körben elfogadott és minden szempontot figyelembe vevő hatékony tipológia hiányáról. A mezővárosok csoportosítására több próbálkozás is történt az elmúlt évtizedekben, de gyakorlatilag mégsem sikerült pontot tenni az ügy végére. A dolgot nagyban megnehezíti, hogy a középkori magyar oppidumok mindegyike más és más képet mutat, azaz alapjában véve egyedi és településenként is eltérő karakterrel rendelkező jelenség.1

0 A mezővárosok csoportosítása ebből következően csakis többszintű és vegyes kategóriarendszerrel lehetne megoldható. Ebben a birtokos személye mellett (királyi, egyházi, magán) a gazdasági jelleget (például a bányavárosi, vagy monokultúrás szőlőtermelő szerepet) és egyéb funkciókat és jellemzőket (hiteleshely, rezidencia, kiváltságlevél stb.) is figyelembe kellene-lehetne venni valamilyen módon. A szakma mindmáig adós maradt egy ilyen csoportosítással, amely a feladat nagyságát tekintve, azt gondoljuk, magyarázható is. Éppen ez a helyzet, tehát a kidolgozott tipológiai rendszer hiánya mutatja talán a legmeggyőzőbben az oppidumok fejlődési metódusának széles spektrumát s egyúttal a kutatás nehézségeit is. A hiányosság pedig már csak azért is szembetűnő, mert igencsak illusztris társaság, a magyar történettudomány élvonalába tartozó kutatók foglalkoztak az oppidumok kérdésével az elmúlt fél évszázadban, de állást mégsem foglaltak határozottan az ügyben, még ha fel is vetettek különféle javaslatokat.11 lózat i. m. 76. Hasonlóan figyelemreméltó az oklevéladó gyakorlattal rendelkező Ajak (Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Levéltár [a továbbiakban DL] 44 729., DL 81 481.) vagy Hódos község is (DL 82 804., DL 82 229.) stb. 10

Ezt hangsúlyozza például Ladányi Erzsébet-. Az oppidum fogalom használata a középkori Magyarországon. Az oppidumok jogélete. Levéltári Szemle 42. (1992). 4. sz. 5. 11

Mályusz Elemér a mezővárosok kialakulásának és fejlődési lehetőségeinek hátterében álló okokat számba véve említi meg például a birtokjogi szempontú kategorizálás lehetőségét, királyi illetve magánfoldesúri mezővárosokról beszélve (Mályusz E.: A mezővárosi fejlődés i. m. 154., 173-183.). Bácskai Vera ugyanakkor a bortermelő és az állattenyésztő (pontosabban nagyállattartásra és -kereskedelemre berendezkedett) oppidumok csoportjait különíti el egyértelműen. Bácskai V.\ Magyar mezővárosok i. m. 63. Gyakorlatilag ugyanerre az eredményre jutott Székely György is, még ha tételszerűen ezt nem is jelentette ki (Székely György. Vidéki termelőágak és árukereskedelem Magyarországon a 15-16. században. Agrártörténeti Szemle 3. (1961) 309-343. Azt mindenképpen hangsúlyozni kell azonban az iméntiekkel összefüggésben, hogy a mezővárosok döntő többsége valójában egyik monokultúrás jellemzővel sem rendelkezett, ehelyett a legtöbb esetben ennél jóval jellegtelenebb településformációkról van szó. Fügedi Erik tipológiai érvrendszer-felvetésében új fejleményként már a keletkezés körülményeit (így például bányaváros-eredet vagy uradalmi központi és korábbi ispáni székhelyi szerepkör, mint városfejlesztő tényező) is szerepeltette, de utalt a kiváltságlevelek és a gazdasági jelleg fontosságára is. Fügedi E.: Mezővárosaink kialakulása i. m. 338-345. Megemlítendő még Kubinyi András, aki mint említettük, nem jogi, gazdasági vagy társadalmi jellege alapján, hanem az általa kidolgozott módszerrel mért objektív fejlettségi szint meghatározásával kategorizálta az oppidumokat (is). Ez alapján a mezővárosok kapcsán beszélt a felülről a 3. kategóriát alkotó „kisebb városok, valamint jelentős városfunkciójú mezővárosok", a közepes és részleges városfunkciót ellátó mezővárosok (4. és 5. kategória), az „átlagos mezővárosok és mezővárosi jellegű fal-