Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Gulyás László Szabolcs: Megjegyzések az északkelet-magyarországi mezővárosok középkori fejlődésének jellemzőihez II/317
322 GULYÁS LÁSZLÓ SZABOLCS Ezúttal csupán szigorúan genetikus megközelítéssel, azaz a kialakulás jellemzőire koncentrálva próbáljuk meg bemutatni a vizsgált területen található mezővárosainkat. Ebből a szemszögből alapvetően az a legfontosabb kérdés, hogy milyen birtokban volt a település az oppidum cím megszerzése előtt és után, hogy mikor szerezte meg a mezővárosi titulust és van-e vajon a kettő között bármilyen összefüggés? Erintett településeink történetével, kiváltságaival nem kívánunk mélyebben foglalkozni, egyrészt az érintett mezővárosok nagy száma miatt, másrészt pedig mivel ezeket az információkat a téma korábbi kutatói (főleg Bácskai Vera és Kubinyi András) már összegyűjtötték.12 Ezen a hatalmas, általunk vizsgált területen számításaink szerint 124 mezőváros helyezkedett el a középkor végén. A körbe a biztonság és egyszerűség kedvéért — az eldönthetetlen metodikai szőrszálhasogatást elkerülendő — nem vontuk bele a vegyesen oppidumnak és civitasnak titulált szepességi szász városokat, valamint a térségben fekvő, de speciális jogi jellegét még szilárdan őrző néhány valódi bányavárost (Gölnicbánya, Asszonypataka, Szomolnokbánya stb.). Más bányavárosokat azonban, amelyek láthatólag már a mezővárosi fejlődés útjára léptek, belevettünk a vizsgálatba (ilyen volt például néhány kisebb északgömöri bányaváros, például Dobsina vagy Jolsva is).1 3 Értelemszerűen a püspöki székhelyeket sem vehettük figyelembe a számbavételnél, jóllehet bizonyos vak" (6. kategória) és a Jelentéktelen mezővárosok és központi funkciót ellátó falvak" (7.) szintjéről. Kubinyi A.: Városfejlődés és vásárhálózat i. m. 95. Kubinyi arra is kísérletet tett, hogy a mezővárosok jogi helyzetét és terminológiáját — Blazovich László és Érszegi Géza problémafelvetése nyomán — összeegyeztesse a centralitási pontrendszerrel. Ilyen értelemben beszélt civitas-oppidumokról, (16 pontnál nagyobb centralitási értékű, korábban civitasnak nevezett települések esetén), oppidumokról (11-15), possessio-oppidumokról (6-10), possessiókról (1-5). Uo. 39—41. Sajnos ez sem olyan kategóriarendszer, amelybe minden egyes mezővárost egyértelműen be lehetne sorolni. 12 Kubinyi András centralitási vizsgálatai során a témánkban is érintett települések legfontosabb ilyen adatait (sokadalmak, tiszttartók jelenléte, kiváltságok stb.) az idézett műveinek adattárában részletesen is közli, így egyenként idézni őket felesleges. 13 Kérdéses persze, hogy mennyiben igazolható megoldás egy bányavárost az oppidumok közé sorolni, hiszen ha a bánya esetleg el is kezdett kimerülni egy ilyen településen a középkor végén, a sajátos jogviszonyok még nyilván sokáig továbbéltek. Mégis, az Északkelet-Magyarország általunk vizsgált területén található kisebb bányavárosok a 15-16. században már rendszeresen oppidumként szerepelnek a forrásokban, amit értelmezhetünk a hanyatlás, a „mezővárosiasodás" jeleként is. Az is árulkodó tény, mintegy beismerés, hogy a középkor végére saját kiadású okleveleikben bányavárosaink olykor már szintén csak oppidumnak tartják magukat (Jolsva 1511. évi, és Csetnek 1490-es évekből származó kiadványaiban: Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Fényképgyűjtemény [a továbbiakban DF] 281 680, DL 46 565.). A leívelő fejlődési szakaszt azonban nem csupán a terminológia változása alapján vizionáljuk: a bányaművelés és a fémfeldolgozás intenzitása a 16. század elejére érzékelhetően visszaesett az említett Észak-Gömörben. A hanyatlás a bányák kimerülése mellett talán aizal is összefüggésben állhatott, hogy a felső magyarországi bányavárosok többsége a 15. századra kikerült a király kezéből és különféle magán- és egyházi földesuraké lett. Heckenast Gusztáv. A felső-magyarországi bányavárosok kora újkori lehanyatlásának okai. In: Város és társadalom a XVTXVIII. században i. m. 45^17, Kollmann Örs László: Szempontok az észak-gömöri központi helyek középkori és kora újkori fejlődésének vizsgálatához. In: Analecta Mediaevalia II. i. m. 127-128. vö. Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. Bp. 1880. 215-216. stb. Általánosságban 1. Paulinyi Oszkár: Nemesfémtermelésünk és országos gazdaságunk általános alakulása a bontakozó és a kifejlett feudalizmus korszakában. Századok 106. (1972) 561-608.
