Századok – 2013
TÖRTÉNETI IRODALOM - Das Burgenland als Internationale Grenzregion im 20. und 21. Jahrhundert (Ism.: Szilágyi Gábor) I/267
266 TÖRTÉNETI IRODALOM és szellemi élet haladó hagyományaiban fontos szerepet játszik a „haza" figyelmeztetése arra, hogy ne forduljon szembe a haladással valamifajta elképzelt „sajátút" nevében, amely menthetetlenül a múltba réved és nemzeti bezárkózáshoz, izolációhoz és az elkerülhetetlen további leszakadáshoz vezet. Ezért érdemes felidézni Ady Endre sorait, még akkor is, ha a szomorú konklúziót (egyelőre még) nem kell a magunkévá tennünk: „»Egy századdal előbbre lássak/S lássam, aki engem idéz./Szomorú sarjamat hadd lássam,/Aki ismét Vitéz, Vitéz.«/ S amikor a hajnal szétharsant,/ Rongyos mécsese lánginál/Furcsát látott s szomorún halt meg/Csokonai Vitéz Mihály. (Ady Endre: Csokonai Vitéz Mihály.) Bartha Eszter DAS BURGENLAND ALS INTERNATIONALE GRENZREGION IM 20. UND 21. JAHRHUNDERT Hgg.: Graf, Maximilian - Lass, Alexander - Ruzicic-Kessler, Karlo Neue Welt Verlag, Wien, 2012. XVI + 240 o. BURGENLAND MINT NEMZETKÖZI HATÁRRÉGIÓ A 20-21. SZÁZADBAN Már több mint egy évtizede, vagyis körülbelül azóta, hogy elkezdődtek Magyarország és az ' Európai Unió között a csatlakozási tárgyalások, halljuk és olvassuk, hogy az integrációban a nemzetállam veszíteni fog súlyából, a régiók, a regionális együttműködés fog hangsúlyosabb szerepet kapni. Ez a megállapítás fontos következményekkel járhat a történész számára is, hiszen felvetődik a kérdés: annyira új-e ez a nézőpont, vagy ha nem, milyen történeti előzményekre tekint vissza? Ennek megválaszolásához nyújtanak jó támpontot mindazon kutatások, amelyek határhelyzetben lévő régiók múltjáról tárnak fel eredményeket. Ilyeneket összegzett az elmúlt évben a Burgenland határhelyzetének vizsgálatával foglalkozó osztrák történészkonferencia, amelynek előadásait most önálló kötetben is közreadták. A könyv első részében a konkrét határhelyzethez kapcsolódó témákat tárgyaló tanulmányok kaptak helyet, amelyek Burgenlandot mint az osztrák-magyar és (kis részben) az osztrák-(cseh-)szlovák határon elhelyezkedő régiót vizsgálják. E tanulmányok nézőpontja alapvetően politika- és eseménytörténeti: az utóbbi évszázad jelentősebb sorsfordulóit középpontba helyezve jellemzik a legkeletibb osztrák tartomány közelmúltjának alakulását. A kötet második részében a „határ"-helyzet sokkal absztraktabb szemlélete érhető tetten. Az itt következő tanulmányok ugyanis Burgenland és az Egyesült Államok „szomszédságát" vizsgálják, a két terület közötti migráció bemutatásával. A munka egészével kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy egyrészt nem törekszik teljességre — nem célja Burgenland kilenc évtizedét egységes szempontból, minden kérdésre kitérve bemutatni —, másrészt hogy kerüli az indokolatlan historizálást. Burgenlandot annak tekinti, ami valójában: egy az első világháborút követő békerendezés nyomán létrejött entitásnak, és nem keresi a régió — nem létező — önállóságának vélt múltbeli nyomait. Mindkét megközelítés jellemzi a kötet valamennyi tanulmányát. A politikatörténeti tárgyú írások sorát Richard Lein munkája nyitja, amelynek témája — nem meglepő módon — Burgenland „létrejötte". A címben használt fogalom (Burgenlandnahme) lefordíthatatlan szójáték, a régió nevével és a honfoglalást jelentő „Landnahme" szóval. A szerző leírja a németajkú magyarországi területek Ausztriához csatolásáról szóló, 1914 előtti terveket, végigvezetve, hogy a kósza ötletekből hogyan vált kormánykövetelés 1918-ra. Elemzi, hogy miért volt olyan fontos az osztrák kormánynak 1918-1919 folyamán Nyugat-Magyarország kérdése, ami addig soha nem tartozott Ausztriához, ellentétben a dél-csehországi és dél-morvaországi, valamint dél-tiroli és dél-stájerországi területekkel, amelyeket a békeszerződésben kivétel nélkül elcsatoltak Ausztriától, a Renner-kabinet mégis kisebb elánnal küzdött visszaszerzésükért. Lein arra a helytálló következtetésre jut, hogy az osztrákok belátták: győztes államokkal szemben (Csehszlovákia, SHS-álIam, Olaszország) nincs esélyük a békekonferencián, egyedül Magyarországgal szemben érhetnek el olyan eredményt, amit sikerként mutathatnak be az osztrák népnek. Magyar szemmel nézve természetesen fájó ez a magatartás, mégis be kell látnunk, hogy annak az Ausztriának, amely 1918-1919-ben teljesen életképtelennek érezte magát, amelyet birodalomból kis állammá „fokoztak le", szüksége volt egy olyan — legalábbis szimbolikus — sikerre,
