Századok – 2013
TÖRTÉNETI IRODALOM - Kéthly Anna válogatott levelei (1921-1976) (Ism.: Harsányi Iván) I/254
256 TÖRTÉNETI IRODALOM a Horthy-világ szellemét képviseli, és hazatérése esetén, ha teheti, az ország „1944 előtti állapotának helyreállítását" próbálná elérni. Amikor 1966-ban Szász Béla jubileumi filmet készített a forradalom tizedik évfordulójára, levelében beszámolt Kéthlynek, hogy „számos, Németországban élő fél-fasiszta ingyen ajánlotta föl a közreműködését. Ezek úgy szerették volna beállítani a forradalmat, mintha 1956 a Horthy-időket akarta volna visszahozni." Megdöbbentő, milyen széles körben ápolta kapcsolatait Kéthly Anna a határon túli magyar progresszió nagy számú személyiségével. Érzékelhető az is, hogy időnként felháborítják az emigráció (akár jó értelemben) konzervatív alakjainak a háború előtti jobbközép vagy jobboldal személyiségeinek rehabilitációjára irányuló törekvései. Nagy az az elhárítandó csábítás is, hogy végiggondoljuk: hogyan viszonyult volna Kéthly az 1989-1990-es rendszerváltás vagy éppen a fülkeforradalom utáni fejleményekhez... Különösen nyomasztották az emigráns szociáldemokrata mozgalom keretében keletkező feszültségek. Tiszta volt: ahol az elvek taktikai szempontokkal ütköztek, ő, ha lehetett, az előbbieket sorolta előre. Élete utolsó időszakában pártelnökként Bölcsföldi Andor főtitkárral támadtak súrlódásai, aki nem tartotta magát írásba is foglalt megállapodásaikhoz. Bosszantotta az is, hogy az Internacionáléba az emigráns szociáldemokrata pártalakulatokat csak társult szervezetekként — mint ő mondja: „a macskaasztalhoz" — vették föl. (215.) A levelekből kiderül, hogy Kéthly Anna a távolból is állandóan figyelemmel kísérte az itthon történteket. Ismerte a Kádár-kormányzat fölülről levezérelt „puhító" intézkedéseit. Talán örült is ezeknek, bár nem hatották meg: az általa célbavett Magyarország paramétereinek a minimuma sem fért bele ebbe a rendszerbe. Iróniával kezeli régi szociáldemokraták beilleszkedését a Kádár-rendszer intézményeibe. (Ld. Ignotus Pálnak 1967 áprilisában írt levelét, 179.) Nagy Gyulának írott 1966 decemberi levelében például a maga szemszögéből kommentálja és történelmi távlatba helyezi Fehér Lajosnak az MSZMP kongresszusán elhangzott beszédét a szövetkezeti földtulajdon bevezetéséről. Gyötörte, hogy ő és száműzött társai csak távoli kommentátorai lehetnek az otthon zajló folyamatoknak. „A világ forog keserű levében" — idézi Vörösmartyt —, „és mi, tehetetlen emigránsok csak a fejünket rázhatjuk". Strassenreiter Erzsébet szükségesnek tartotta — és azt hiszem, joggal —, hogy az életrajz végére beillesszen egyfajta elszámolást arról, milyen körülmények között szedte össze a szükségképpen heterogén levélcsokrot. Úgy gondolom: ezzel eleget tett a kötet összeállításával szemben támasztható etikai követelményeknek. Ennyi név, helyszín, esemény bemutatásába elkerülhetetlenül becsúszhatnak hibák. Többször említ például Kéthly parlamenti szereplésével kapcsolatban nemzetgyűlést abban a korszakban is, amikor a szavazók már országgyűlést választottak. Néhány névvel is meggyűlt a baja. Az osztrák Adolf Schärf nevét Scharfnak írja; ez értelemzavaró lehet, mert azonos időszakban a Scharf névnek is volt nagy tekintélyű ausztriai viselője: Erwin Scharf, az Osztrák Kommunista Párt veterán vezetője. A brit Labour főtitkárának, Morgan Philipsnek a nevében megfordítja a vezeték- és a keresztnév sorrendjét. Ezért a névmutatóban hiába keressük a P betűnél. Egyébként mindkét személyiség szerepel a Kossuth Kiadónál a 70-es évek elején megjelent Munkásmozgalomtörténeti Lexikonban is. Ahogy ez lenni szokott, a személyiségek és a kezükből kiadott írások haláluk után önálló életet élnek, hol pozitívabb, hol torz formában. A sokféle identitászavarral küszködő baloldal Kéthly Annát igyekszik megújulása egyik útjelzőjeként fölmutatni. Mások dús fantáziával Károlyi Mihállyal és emlékművével szemben próbálják kijátszani; olyanok, akiknek valójában eszük ágában sem volt a Kossuth-teret, mint korábban mondták, Kéthly szobrával megtisztelni. Ők ketten, egy itt közölt levél tanúsága szerint elvtársnak szólították egymást. Nem volna kíméletes, ha a tér 1944 előtti formátumának helyreállításáról hallana szónokolni. A Kiadó jól tette, hogy a leveleknek ezt a csokrát közzétette. Aki végigolvassa őket, jóval többet ismerhet meg, mint egy emigráns szocialista politikus töprengéseit. Kéthly, többek között nyelvtudása révén, de kétségtelen tekintélye miatt is hihetetlen széles körben érintkezett a nemzetközi politika, benne a nemzetközi szociáldemokrácia jelentős személyiségeivel, akik e kötet szerzőjének is segítettek egyes, Kéthlyvel kapcsolatos dokumentumaik rendelkezésére bocsátásával. Nos, Strassenreiter Erzsébet megírta, rendezte, nekünk már csak olvasnunk kell. Érdemes. Harsányi Iván
