Századok – 2013
TÖRTÉNETI IRODALOM - Kéthly Anna válogatott levelei (1921-1976) (Ism.: Harsányi Iván) I/254
254 TÖRTÉNETI IRODALOM KÉTHLY ANNA VÁLOGATOTT LEVELEI (1921-1976) Válogatta, sajtó alá rendezte : Strassenreiter Erzsébet Nagyvilág Kiadó, Bpest, 2011. 292 o. 1937-ben egy szép nyári napon Balatonfüreden díszes kulisszák között megnyitották az Anna-napot. Drága ételekben, italokban, kosztümökben, zenekarokban nem volt hiány. Megválasztották a bálkirálynőt is. Mit tesz Isten, ugyanazon a napon Budapesten is volt Anna-napi rendezvény. A Magyarországi Gyermekbarátok Országos Egyesülete szervezte, jóval szerényebb körülmények között. A hűvösvölgyi Nagyrétre több száz gyereket hoztak el a szociáldemokrata párthoz közel álló szülők. Bablevest és mákostésztát kaptak a gyerekek, játékokban, kis jelenetekben szerepeltek, amelyek a munkásmozgalmat és szervezeteit népszerűsítették. A nap meghívottja Anna néni volt, aki egész napját a gyerekekkel töltötte. Most itt tartunk a kezünkben egy válogatást élete során küldött és kapott leveleiből, Strassenreiter Erzsébet válogatásában, a Napvilág Kiadó gondozásában. 110 levél, csupán kis része a termésnek. Négy az 1945 előtti, 16 az 1945 utáni koalíciós korszakból, csupán egy az 1953 utáni „új szakasz" hónapjaiból, a többi az 1956 és 1976 közötti száműzetésből. Számukat nem csak terjedelmi megfontolások korlátozták. Keresztül gázoltak rajtuk a történelem bulldózerei, a Sztójay-éra német és magyar perzekutorai, és a Rákosi-korszak titkosszolgálatai is, nagyobb részüket megsemmisítve. A levelezés más részeit egyik emigráns harcostársa zárta el a közvélemény elől. Sok mindent töredékes, részben rendezetlen magánjellegű iratgyűjtőkből kellett előásni. Nem lehetett könnyű a sajtó alá rendező történész dolga. Tudom, sokan szeretnék már a kezükben tartani a régóta várt Kéthly-életrajzot. De ne legyünk az indokoltnál türelmetlenebbek. Egyrészt Strassenreiter Erzsébet a kötetben viszonylag nagy terjedelmű, 83 oldalas pályarajzot tár az olvasó elé. Másrészt a levelek az életút tragikus történelmi fordulatai nyomán zömmel az 1945-1948-as koalíciós időszakban, illetve az 1956 utáni emigrációban születtek. Az utóbbi pedig, különösen a szociáldemokrácia különböző színárnyalatú csoportjai vonatkozásában, tárgyilagos történeti publikációkban nem nagyon áll rendelkezésre. A levelező partnerek és Kéthly Anna eszmecseréje, nem egy esetben pengeváltásai még a kor történésze számára is rejtegetnek újdonságot. Ez a kiadvány a szerző szempontjából a monografikus pályarajz felé vezető lépcsősor jelentős foka, az olvasók szemszögéből pedig rálátást biztosít egy nagy formátumú szociáldemokrata politikusra, és egy sajátos magyar közegre, az 1956 utáni évtizedekben. Mielőtt a levelezés tartalmi vonatkozásaiban elmélyednénk, érdemes szót ejteni a kötet végén sorakozó mellékletekről. A szokásos, az előfordulások oldalszámára utaló névmutató mellett Strassenreiter a kötetben fölbukkanó ismertebb személyekről külön részben rövid életrajzi adatokat is mellékel. Ha ezeket talán túlzás is, mint a szerző teszi, „rövid életrajzoknak" titulálni, mindenesetre információkban bővelkedő annotációk. A rövidítések jegyzéke pedig többek közt eligazít az emigrációban alakuló, megszűnő, gyakran átalakuló, szétváló, egyesülő párt- és egyesület jellegű szervezetekről is. Talán nem túlzok, ha azt mondom, enélkül ezek dzsungelében időnként elvesznénk. Végül mai, elektronikus informatikai világunkban a kiadó azzal is kiszolgál bennünket, hogy a könyv teljes anyagát lemezen is mellékeli. Milyen kép rajzolódik ki Kéthly Annáról a bevezető esszéből, majd az itt közölt levelekből? Nyugodtan mondhatjuk, hogy pályája olyan munkáskörnyezetből jött asszonyé, aki iskolái elvégzése mellett önképzés útján meglehetős irodalmi és történeti műveltségre tett szert. Emellett munkahelyein, amelyek között egyaránt volt fizikai munkát követelő műhely és könyvkiadó, találkozott a magyar társadalom legkülönbözőbb rétegeinek képviselőivel. Idegen volt tőle, hogy sémákban gondolkodjon. Miután 1916-1917-ben szervezetileg is hozzákötötte sorsát az MSZDP-hez és a holdudvarához tartozó szakszervezetekhez, kialakult nem mindennapi szervező készsége, s idővel szónoki kvalitásai is. A szerző leírja, hányféle szocialista szellemű tömegszervezetnek volt vezetőségi tagja vagy éppen legfelső választott vezetője. Az indításképpen becsempészett rövid visszaemlékezés talán bizonyítja, hogy ezek számára nem formális megbízatások voltak, hanem élő mozgalmi feladatok, amelyeknek tőle telhetően, ha lehetett a helyszínen, igyekezett eleget tenni. Strassenreiter nem véletlenül emeli ki az életpályából Kéthly parlamenti tevékenységét, mind a Horthy-, mind az 1945 utáni koalíciós időszakból. Ismerve, és időlegesen úgy-ahogy elfogadva az ellenforradalmi kurzusnak a szociáldemokrácia működését korlátozó intézkedéseit, nagy bátorsággal fejtette ki alapeszméit. Ezek közül egyforma erővel hirdette az ország politikai rend-